Az Igazság Ligája az a DC univerzumnak, mint a Bosszúállók a Marvelnek. A Disney már öt éve tető alá hozta az addigi legnagyobb szuperhősfilmet - nem is akárhogy -, most pedig a Warner Bros. bizonyíthatja be, hogy a Wonder Woman nem csak egy kivétel volt az eddigi nem túl izmos filmes univerzumán belül. 

A Batman Superman ellen - Az igazság hajnala alkotói vitték tovább a karaktereket, majd Zack Snyder magánéleti problémái miatt Joss Whedon vette át az irányítást, (aki a konkurenciának csinálta a Bosszúállók és a Bosszúállók: Ultron korá-t), ami forgatókönyv átírással és pótforgatásokkal járt. Bevallhatjuk, nem indult túl fényesen a produkció, de innen szép nyerni, nem?

A Warner Bros. stúdiónak olyan nehezen jött össze Az Igazság Ligája-mozifilmje, hogy arról már dokumentumfilm is készülhetne, mint az Apokalipszis most-nak. Ez a dráma tíz éve tart, amikor még George Miller (Mad Max: A harag útja) rendezésében kaptuk volna meg önálló filmként, majd az univerzumépítési mániából kifolyólag újból terítékre került. 

Ám előtte még kaptunk egy úgymond előzményfilmet, a Batman Superman ellen - Az igazság hajnala képében, ami nemcsak, hogy megosztotta a közönséget, de a várt sikertől is távol maradt. A visszajelzésekre hallgatva a stúdió könnyedebb hangulatú filmekkel próbálkozott (lásd. Wonder Woman), ami viszont bejött nekik, így minél hamarabb próbálták "menteni a menthetőt" és az eleinte 170 percesre tervezett, borongós hangulatú filmből egy 120 perces, "poénosabb" kiadást csináltak. Hogy jobb lett így az egész? 

Ha Az Igazság Ligája egészét nézzük akkor kaptunk egy szórakoztató blockbustert, amit megnéz az ember, még talán jól is szórakozik rajta, de utána könnyen elfelejtheti. Mivel ugyan azt a tucat Marvel-szuperhősfilmet kapjuk most is, mint legtöbbször, de ami a legrosszabb, hogy egy pillanatig sem érzi azt a néző, hogy egy DC-képregényfilmet néz.

Lehet szidni Az acélember-t, vagy a Batman v Superman-t, de legalább rendelkezett olyan egyéni stílussal, amitől különbözött a többitől és látszott rajta, hogy egy másik univerzum részét képezik. A stúdió nyomására és Joss Whedon segítségével kaptunk egy Marvel-produkciót a DC lógó alatt. 

Persze, semmi bajom a Marvel-filmekkel, sőt a legtöbb filmet szeretem, remek az, amit létrehoztak / csinálnak, de az a Disney. Ott megszoktuk a könnyedebb hangvételt, a viccelődést és a felhőtlen szórakoztatást. De egy olyan univerzumban, ahol inkább a sötétebb tónus és a komorság a megszokott, ott nincs szükség a vidámabb hangvételre. 

Szerencsére a legfontosabb pontban nem vall kudarcot a film. Működik a kémia a karakterek között, megvan a jó csapatdinamika, és egyenként is kellően érdekes karakterek ahhoz, hogy lekösse a néző figyelmét akár két órán keresztül. 

Ám mivel a csapattagok fele nem kapott előtte filmet, és itt mutatkoztak be először, nem így kellett volna megközelíteni a témát. Kapunk egy teljesen sablonos sztorit, amit 121 percben próbál meg elmesélni gyorsított tempóban a film. Pedig a gazdag alapanyag meglenne hozzá, hogy a néző valami újat lásson a vásznon egy szuperhősfilmben, de ehelyett ismét be kell érnie egy átlagtörténettel.

A film tempójára azonban nem lehet panasz. Egy percig nem ül le, végig pörög, fent tartja az érdeklődést, a film első felében megkapjuk a kötelező csapategyesítést, majd a második felében pedig az akciót.

Ha ellenlábasról van szó, a DC univerzumban szerencsére remek, emlékezetes gonoszok sorakoznak fel, így könnyű lehetne egyet választani közülük, csak itt nem ez történt. Steppenwolf egy teljesen unalmas, kétdimenziós karakter lett, akinek motivációjáról nem tudunk semmit, csupán el akarja pusztítani a világot, mert, mert... csak. 

Viszont a megfelelő gonosz hiányát ellensúlyozza a másik oldal, ahol nemcsak, hogy mindenki remekel a szerepében, de néhol az alapanyaghoz képest még jobb változtatás is történik, például Aquaman személyében, aki a képregényfüzetek hasábjainak egyik legunalmasabb karaktere, ám Jason Momoa alakításában mégis egy elég laza és badass szuperhőst kapunk.  

Az Ezra Miller által alakított Flash viszont számomra elég megosztó lett. Egyfelől kinézetre nem lett zavaró a változtatás, és jó néhány poén, vicces jelenet az ő karakteréhez fűződik, ám itt éreztem nagyon, hogy a készítők a humorral átestek a ló túlsó oldalára. Néhol annyira izzadságszagúan erőltetik bele, hogy legtöbbször eléggé félre megy a dolog. 

Összességében Az Igazság Ligája egy teljesen vállalható szuperhősfilm, ám a DC-univerzum legnagyobb dobásához képest ez kevés. A csapat jó, a karaktereket remekül eltalálták, ám a sztori átlagos, az ellenfél felejthető és a humorral is sokszor túlzásba esnek. Ám minden hibája ellenére nem lett ez rossz. 6/10