A Thor első részét is rendező Kenneth Branagh, most egy régebbi klasszikushoz nyúlt, egészen pontosan Agatha Christie regényéhez. A regény alapjául az az eset szolgált, amikor a híres vonat egy baleset következtében megakadt az utazásában pár napra. Pár évére rá, nagy felfordulást okozott az ügy amikor egy gyermekrablás következtében az apa kifizette a váltságdíjat, ám a gyermeket holtan találták. Ezt a két igaz történetet mixelte össze az írónő a könyvében, és hozta létre, A gyilkosság az Orient expresszen-t. 1974-ben ugyanabból az alapból Sidney Lumet rendezővel az élen, elkészült az első mozifilm. Akkor Ingrid Bergman színésznőnek köszönhetően a film a jelölések között sikeresen zsebre is vághatott egy Oscar szobrocskát, amit a legjobb női mellékszereplő kategóriában nyert. Vajon Kenneth, hogy boldogul a vászonra vitellel? Hiszen nem csak, mint rendező, de mint főszereplő, és mint zeneszerző is közreműködött. A végeredmény számomra egy közepes.
Nem biztos, hogy a film hibája az, hogy hiába egy jó krimi, lassúnak és vontatottnak tűnik. Sőt inkább fogalmaznék, úgy, hogy biztos nem. Rohanó világunkban a krimit a mozifilmekről átkonvertálták a sorozatokra, és szinte minden csatornán nézhetünk egy-egy nyomozós sorozatot, mint például a CSI széria, és annak testvér sorozatai. Nagyon sokan ki is használják ezt a lehetőséget egy unalmas estén, és sok embernek bőven elég, hogy egy-egy ügyet kedvenc nyomozóik felgöngyölítenek 40 perc alatt, és itt a közel két órás játékidő alatt, már 3 sorozatrészt nézhettek volna meg. Így a film után nem ajánlanám olyan nézőknek, akik a szokásos sorozatos kliséket szeretik, és azt ha már az első 20 perc után tudják ki a gyilkos, már csak egy gyilkos hajsza kell. Itt ˝sajnos˝ a hajsza elmarad, és csak egyetlen lövés dördül el.
Ami nagyon tetszett a filmben, azok a szokatlan kamera állások, és pozíciók. A jelenet amikor, megtalálják a halott testét, az nagyon betalált. Olyan mintha egy videojátékban lennénk, és a színhelyen már-már nekünk kéne a nyomokat keresni, és vizsgálni. Ezen különös megoldáson kívül a táj az ami még szemet gyönyörködtetően jó. Nagyon hatásosan mutatják be az akkori Isztambult, vagy épp a viharos éjszakát a hegyekben. Egyszerűen pazar látványvilága van, nem beszélve a híres vonatról, amit szintén gyönyörűen és korhűen tárnak a néző elé. A vonatot belülről is tökéletesen ábrázolják, bár sokaknak pont ez volt a kifogásuk, hogy túlságosan egy helyen játszódik a film, ez az egy hely pedig a vonatra szűkül. Személy szerint ezzel nem volt különösebb gondom.
A szereplőkről leginkább az mondható el, hogy nem voltak kihasználva. Hatalmas színészeket vonultatnak fel, de főként Kenneth Branagh karakterét tolják a nézők elé. Hiába játssza jól a szerepét, egyszerűen sok már belőle, és a bajuszából. A legnagyobb pazarlást Johnny Depp személyében véltem észrevenni, ugyanis olyan remekül teszi a dolgát, csak nem túl hosszú ideig. Penelopé Cruz, Michelle Pfeiffer, Daisy Ridley és Willem Dafoe is jól alakítják a saját pár perces játékukat, így még jobban erősödhet bennünk az érzés, hogy miért kellett ennyire mellékvágányra tenni őket (Mellékvágány, értitek :D).
Összességében a legnagyobb problémám a filmmel az elnyomott karakterek, de ennek ellenére jó volt látni egy krimit, amiben jómagam aki nem látta az elődfilmet, és nem olvasta a regényt, fogalmam sem volt, hogy ki követhette el az egyik legnagyobb bűnt! A nagy közönségben megosztó lesz a film, amit vagy szeretni fognak a nézők, vagy nem és nem lesz középút. Ebben teljesen biztos vagyok! Számomra 6,5 pontot ért a film.
