Matthew Vaughn-tól nem áll távol a képregényes környezet, hiszen ő rendezte a Ha/ver és az X-Men: Az elsők című remekül sikerült filmeket is, ám a három évvel ezelőtti mozijával, a Kingsman: A titkos szolgálat-tal mindenkit meglepett. Az első Kingsman egyszerre volt újszerű, egyedi, pazar humorú és mégis eléggé durva képregényfilm, aminek egy újonc színész volt a főszereplője. Ám Vaughn pazar módon vegyítette ezeket az elemeket, így 2014 egyik legszórakoztatóbb filmjét hozta össze.
A direktor ugyan nem szereti a folytatásokat (a Ha/ver és az X-Men: Az elsők folytatásaira sem tért vissza), ám ezúttal mégis kivételt tett, és újra a kamera mögé ült, ezúttal is a saját maga és Jane Goldman által írt forgatókönyvből dolgozva. A második részre pedig olyan izgalmas neveket szerzett meg, mint Julianne Moore, Jeff Bridges, Channing Tatum, Halle Berry, Elton John, Pedro Pascal (Trónok harca), vagy Michael Gambon (Dumbledore, a Harry Potter-szériából).
Töki immáron a Kingsman titkos ügynökeként kockáztatja nap mint nap az életét, miközben barátnőjével, a svéd hercegnővel épp az első szülői találkozásra készül. Ám egy addig ismeretlen gonosz a földdel teszi egyenlővé a Kingsmant, ami miatt Tökinek és Merlinnek az amerikai kollégáktól, a Statesmantől kell segítséget kérniük, hogy újra megmentsék a világot, ami után tudjuk, mi következik...
A Kingsman: Az Aranykör remekül indít. Már az első pár percnél felpumpálja a nézők adrenalin szintjét, és egy pazar akciójelenttel olyan gyilkos tempót diktál, amilyet már az első részben is megszokhattunk. És szerencsére ezt követően sem lehet okunk a panaszra, ha akcióról van szó. Ugyan A titkos szolgálat őrült perceit nem tudta felülmúlni, de simán hozza azt a szintet, amit elvár a néző.
Folytatáshoz híven egészen jól gondolja tovább a történetet, sőt kiválóan építi a saját Kingsman-világát, ami miatt nem válik unalmasan ismétlődővé a második rész, ám sajnos az új szálként behozott Statesman már kevésbé olyan izgalmas, mint anno a Kingsman volt. Sőt ezen a téren a karaktereket sem haszálják ki méltóképpen: Pedro Pascal Whiskey-je eléggé sablonos lett, Tatum Tequila-ja alig kap szerepet, míg Berry karaktere lett a kevésbé izgalmas Merlin.
De amiben a folytatás jobb az elődjénél, az az aktuális főgonosz. Sameul L. Jackson pösze főgenyája is már eléggé szórakoztató volt, ám a Julianne Moore által alakított Poppy az, aki a legnagyobb erőssége a Kingsman: Az Aranykörnek. Már az első jelenete felejthetetlenre sikerült, Moore remekül hozza azt az édes, aranyos pszichopatát, akiről nem tudod megmondani, hogy mit fog csinálni a következő pillanatban, ám a fő motivációja mégis mindvégig érthető marad.
Azonban Colin Firth feltámasztása és beleerőltetése a folytatásba felesleges. Az első részben valóban ő volt az egyik fénypontja a filmnek, azonban itt inkább csak zavaró tényező a játékideje legtöbbjében. Viszont Elton John szerepeltetése telitalálat lett!
A Kingsman: Az Aranykör ugyan nem tudott felérni az első részhez, ám mégis tekinthetjük egy méltó folytatásnak. Többnyire hozta azt a szintet, amit elvártunk, az akciók ismét jók, Julianne Moore zseniális a főgonosz szerepében, ám a Statesman lehett volna kicsit izgalmasabb is. 7/10
