Sopsits Árpád nem kisebb dolgot valósított meg, mint filmre vitte Magyarország leghírhedtebb sorozatgyilkosának, a Matrfűi rémnek a történetét. Sopsits már a rendszerváltás után filmet szeretett volna készíteni a Jász-Nagykun-Szolnok megyében történt rémségekről, ám akkor még nem tehette. A Filmalap azonban 510 millió forinttal támogatta meg a produkciót, így 50 nap alatt leforgatták és a magyar filmekhez képest egy szokatlan, ám remek alkotás készült.

1957-ben szörnyű gyilkosság történik Martfűn. Egy nő megerőszakolt holtestére bukkannak. Nem sokkal később egy férfi beismerő vallomást tesz és elítélik. A következő évtizedben újabb gyilkosság történik, ami szörnyű hasonlóságot mutat az 57'-es esettel kapcsolatban. Ezután még több ilyen jellegű esemény veszi kezdetét...

A martfűi rém simán lehetett volna egy egyszerűbb jellegű krimi, ami bemutatja az eseményeket, majd a történet végét. De Sopsitsnak nem csupán a gyilkosságok szemléltetése volt a célja, sokkal inkább a gyilkosságok mögötti indíték, a miért, és az, hogy hogyan viselkedik egy gyilkos.

Ezáltal három történetszálon fut a cselekmény, és nem a nyomozókat teszi meg a sztori elmesélésének középpontjába. A tévesen börtönbe zárt Kirják János és maga a gyilkos is ugyan olyan központi szerepet tölt be a történetben, mint a nyomozók. Így a film sokkal jobban lehetővé teszi, hogy mindegyik karaktert megismerhessük és megtudjuk a motivációikat. 

A filmnek pozitívumává vált, hogy a szereplőgárdában - Anger Zsolton és Balsai Mónin kívül - kevésbé ismert színészek játsszák a szerepeket, így sokkal könnyebben elmélyülhetünk a film cselekményében. Közülük Hajduk Károly (Kovács Péter) és Jászberényi Gábor (Kirják János) alakítása lehengerlő volt.

Sopsits Árpád és a stáb nem finomkodott, és nagyon valósághű módon ábrázolták a filmben az erőszakot. Szóval, aki arra számítana, hogy a gyilkosságoknál majd idővel félően elfordul a kamera, hogy a néző fantáziájára bízza az eseményeket, az csalódni fog, mivel itt elég brutális képekkel mutatják be az eseményeket. 

A martfűi rém is ékes kincse lett a magyar filmgyártásnak, csakúgy, mint az idei évi Hurok vagy a Kút. Elképesztő hatásosan elmesélt és fényképezett rémtörténet, húsbavágó képsorokkal és egy remekül megteremtett atmoszférával. Simán 8/10.