Az utóbbi években nem úgy alakulnak a Warner Bros. stúdió filmes tervei, mint ahogy azt előre eltervezték. Jó pár méretes bukta (Jupiter felemelkedés, Pán, A tenger szívében Az U.N.C.L.E. embere) csúszott be, na meg a szuperhősfilmjeivel is eléggé rezeg a léc.
Így a stúdió visszatért az egyik legnagyobb filmes franchisehez, a Harry Potterhez, ami a maga nyolc részével 7.7 milliárd dollárt hozott világszerte. Mivel a könyvek nem folytatódtak, így egy 2001-ben kiadott, alig 30 oldalas tankkönyv segítségével 5 előzményfilmet terveznek készíteni, aminek a Legendás állatok és megfigyelésük az első része.
Göthe Salamander azért utazik New Yorkba, hogy egy ritka varázslatos lényt vigyen el édesapjának. Alig, hogy megérkezik, jópár állat szökik ki a táskájából, amit sürgősen be kell gyűjtenie. Eközben egy sötét varázslat kezdi el fenyegetni New York lakosait…
Akármennyire is szerettem a Harry Potter-filmeket, a Legendás állatok és megfigyelésüket egyáltalán nem vártam, de még az előzeteseivel sem tudott becsábítani a mozikba. Ám a pozitív kritikák és vélemények után, gondoltam, adok neki egy esélyt.
Ám az előérzetem nem csalt: ez egy rossz alkotás. Sőt, inkább pocsék. A bajok ott kezdődnek, hogy nem tudja eldönteni, hogy milyen film is akar lenni. Leginkább két, hangulatban teljesen különböző filmet kapunk, aminek a film legnagyobb részében semmi köze sincs egymáshoz, majd a fináléra egy erőltetett húzással próbálják egyesíteni ezt a két történetszálat.
Egyrészt kapunk egy, az előzetesben is belebegtetett kalandfilmet Eddie Redmayne és kis csapatával, akik a megszökő varázslatos lényeket próbálják befogni. A másik szálon pedig egy sötét hangulatú, horrorisztikus történet kezd el kibontakozni. Külön-külön filmben lehet, hogy mindkettő jó lenne, de itt, hogy egyszer vidám, egyszer sötét, egyszer vicces, egyszer erőszakos, nem működik.
A legendás állatok keresése is csak abban a 15-20 percben élvezhető, amíg be nem hozzák a horror-szálat, mert onnantól kezdve sokkal inkább az obskurussal foglalkozó történet izgat, nem az, hogy hogyan kapnak el pár állatot.
Ám a 133 perces játékidő nem elegendő két történet elmesélésére, miközben még az elkövetkező 4 részt is megpróbálja előkészíteni a film. Így miután felvázolták a két sztorit, lassan már el is kell varrni a szálakat, ami szintén nem megy a készítőknek. Ennyire elnyújtott befejezést utoljára A Gyűrűk ura: A király visszatér végén láttam. És nem elég, hogy elnyújtott, legalább 4 lezárása van a filmnek, ami idiótábbnál idiótább dolgokkal van tele.
Most mondanám szívesen, hogy legalább a karakterek nagyjából megmentik a filmet, de J.K. Rowlingnak egy emlékezetes figurát sem sikerült írnia. Mindenkit egy tulajdonsággal le lehet írni, de legrosszabbul a női főszereplő, Katherine Waterston jár, aki annyira semmilyen az egész játékidő alatt, hogy az valami hihetetlen.
A Legendás állatok és megfigyelésük inkább egy pofátlan vicc a Harry Potter-rajongók számára, mint egy újabb remek történet bemutatása a varázslóvilágban. Rettentő unalmas, folyton változó hangulat és színvonal jellemzi, amiben egy kedvelhető karakter sincsen. De nézzük a jó oldalát: a következő négy folytatás ennél már csak jobb lehet!
3/10
