„Áldozat leszel vagy más?”
Bill Dubuque (A bíró) forgatókönyve már 2011 óta tengődött a stúdiók között. Először a Sony próbált belőle filmet készíteni Will Smith főszereplésével, majd a Warner Bros. stúdióhoz kerülve eleinte Mel Gibson rendezésében képzelték el a filmet. Aztán érkezett a projecthez Ben Affleck és Gavin O’Connor rendező. Az előzetes egy feszült akcióthrillert ígért egy remek szereplőgárdával, és O’Connor előző rendezéseit elnézve több, mint bizakodóak lehettünk.
Christian Wolff autista könyvelő, aki a számokhoz zseniálisan ért, de az emberi kapcsolatokkal nem tud mit kezdeni. Legfőképp piszkos üzletekből származó hatalmas összegeket mos tisztára, amiből szintén hatalmas vagyonra tesz szert. Egy véres leszámolást követően Wolffnak meg kell húznia magát, így egy nyugisabb cég könyvelésébe segít be. Ám olyan dolgokra bukkan, ami miatt vadászni kezdenek rá…
Kétes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban, mert egyrészről jó pár olyan dolgot, ötletet és jelenetet bedobott, ami miatt simán többször nézhetős A könyvelő, viszont ha teljes egészében nézzük, akkor legtöbbször unalomba fulladó, középszerű filmet kapunk.
De kezdjük a pozitívumokkal. A főhős telitalálat. Mind karakterilag, mind színészileg. A 128 perces játékidő javára vált Wolff karakterének megfelelő bemutatására. Remek karakterrajzot kapunk egy autizmusban szenvedő férfiról, amihez társul egy-két már-már szuperhősi szintű tulajdonság, de csak annyi, hogy az ne legyen zavaró, vagy nevetséges. Mindehhez hozzájön Ben Affleck, aki pazar módon megszemélyesítette ezt a figurát.
A másik nagy pozitívum a film akciójelenetei. Nem viszik túlzásba, nem sok ilyen jelenet van benne, de ami van, az tényleg oda van rakva rendesen, méghozzá elég keményen. Annyira működnek az akciók, hogy még a néhányszor Greengrasst idéző kamerarángatást is elnézem nekik.
Ehhez jön még a film humora. A könyvelő inkább egy sötétebb hangulatú akcióthriller, ami elég komolyan veszi magát, de néha megenged magának egy-két poént is, ezzel remek pillanatokat szerezve a nézőknek.
Vizsont ezeket leszámítva sokszor unalomba fullad a film. Leginkább akkor, amikor nem Ben Affleck vagy Jon Bernthal van a vásznon, mivel a többi karakter egyszerűen semmilyen. J.K. Simmons olyan szinten el lett pazarolva, hogy az már-már bosszantó. Sőt, az ő történetszálát teljes mértékben ki lehetett volna hagyni a filmből, annyira nem tesz hozzá semmit a fő cselekményhez. Akkor kaptunk volna egy 100 perces, de izgalmasabb filmet.
Ugyan ez igaz Anna Kendrickre is, mivel nagyon vele sem tudtak mit kezdeni. Eljátszotta a kötelező női karaktert, akihez írtak egy gyengécske szerelmi szálat, amiből szintén nem lett semmi.
De ami a legjobban zavaró volt, az a feszültség teljes hiánya a filmből. Az előzetes annyira jól lett megvágva és csak úgy áradt minden egyes másodpercéből a feszültség, valamint Gavin O’Connor is ért annak keltéséhez (lásd. Warrior – A végső menet), hogy eléggé csalódás volt azt tapasztalni, hogy a trailerben felvázolt feszültségből semmit sem láttunk viszont a vásznon.
Végül A könyvelő egy eléggé közepes thrillerre sikeredett, amit csak a főszereplő karaktere, valamint az akciójelenetek tudtak csak felhúzni ahhoz, hogy egynél többször nézhető legyen a végeredmény. Sajnálom, mert a trailer alapján sokkal több volt ebben.
6.5/10
