22 év után, augusztus 25-től a magyar mozik ismételten műsorukra tűzték Quentin Tarantino Ponyvaregény című kultuszfilmjét. Ennek apropóján készült az írás.
„Ponyva: főnév. 1. Lenből, kenderből szőtt erős, durva vászon. 2. Olcsó eszközökkel hatásra törekvő, selejtes értekű, durva papirra nyomott prózai mű.”
Quentin Tarantino egy videótékában dolgozott, ahol folyamatos filmnézéssel töltötte napjait. Eközben ő maga is elkezdett forgatókönyveket írni, amivel később házalni is próbált, ám az ehhez értő szakemberek nem láttak az írásban elég fantáziát, és kifogásolták a túl erőszakos jeleneteket meg a túl durva nyelvezetet.
Ebből az időszakból származik a Ponyvaregény három kisebb története is, amiből egyet - egy balul sikerült bankrablás történetét - egész estés filmként le is forgatott, melynek címe Kutyaszorítóban lett, és hatalmas sikert aratott a fesztiválokon. Ezután Danny DeVito producerként beállt Tarantino mögé, hogy segítse következő projectjét.
„Ne strapáld magad azzal, hogy dícséred a kávémat! Jó? Pontosan tudom, hogy milyen jó, mert én veszem. Ha Boney vásárol, ő szart vesz. Én azért veszem a drágát, mert adok az élvezetre. De most nem ez a legfőbb gondom. Nem az, hogy milyen a kávé a konyhámban. Hanem a halott nigger a garázsomban.”
Pár hónap Amszterdamban töltött "ihletgyűjtés" után, Roger Avary írt egy újabb történetet (a Butch-szál) a filmhez. A papírfecnikből álló sztorikat egy padlóra kihelyezve végül összekeverték a filmben látható sorrendbe, majd ezt Tarantino forgatókönyvbe foglalta. A Kutyaszorítóbant forgalmazó TriStar azonban nemet mondott, mert túl durvának találták a kocsiban történt incidenst a film egyik jelenetében.
Ezután a Disney által felvásárolt Miramaxhoz került a film - ami leginkább független filmek forgalmazásában volt jártas - , mivel annak főnöke, Harvey Weinstein egyből rábólintott, miután a 160 oldalas könyvet egyből kiolvasva kib*szott zseniálisnak nevezte.
„Örülünk? Vincent!”
Tarantino megkapta a végső vágás jogát és a színészek kiválasztását. Vincent Vega szerepére Michael Madsent szerette volna, ám ő elfoglalt volt, így kisebb lobbizás után az addigra már elhízott és kiégett John Travoltát szerezte meg. Butch szerepére Bruce Willis került, mivel az eredetileg kiszemelt Matt Dillon nem tudott dűlőre jutni a szereppel kapcsolatban.
Samuel L. Jackson is kérdéses volt, ám a második próbaolvasásnál bezúgott idegesen (mivel az aszisztens összetévesztette Laurence Fishburnevel), hamburgerrel és üdítővel a kezébe, ami olyan jól sikerült, hogy még át is kellett írni a forgatókönyvet, hogy benne legyen ez a jelenet.
„Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, és amazokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek, és majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok!”
A forgatás két hónapig tartott, a bemutatóra Cannesban került sor, és óriási siker lett. Megkapta a fődíjnak számító Arany Pálmát, majd az Oscar-gálán megnyerte a Legjobb forgatókönyvnek járó szobrot. Amerikában több, mint 100 millió dollárral zárt, világszerte 213 millióval. Mondhatni instant klasszikussá vált és azóta is minden idők egyik legjobb filmjeként tartják számon.
Jules és Vincent, a két gengszter, főnökük megbízásából egy aktatáskát szereznek vissza pár balféktől. Ezután Vincentnek egy este erejéig főnöke újdonsült feleségét kell szórakoztatnia. Eközben egy bokszoló szabotálva a megbundázott meccsét, átveri a főnököt és a sok pénzzel lelépne, ám nem úgy sül el, mint ahogy azt elképzelte...
Ha jobban belegondolunk, ebben a 154 percben három rövidfilmet kapunk. Ám Quentin Tarantino olyan bravúrral meséli el ezt a három történetet, hogy végül egy fantasztikus, ügyesen megszerkesztett, véres és nem mellesleg obszcén mesterművet kapunk.
„ - Senki se mozduljon, ez rablótámadás!
- Ha valamelyik p*csafejű megmoccan, b*sszák meg, abban a pillanatban kinyírom a többi p*csafejűt is, b*sszák meg!”
Majd elindul Dick Dale & The Deltones Miserlou című dala, és vele együtt a főcím. Ez az öt perces nyitány remekül lefesti, hogy a maradék 2 és fél órában milyenfajta filmmel is lesz dolgunk. Vagy mégsem? A cselekmény sokszor annyira abszurd és groteszk, hogy még az is jó párszor meglepődik, aki már sok filmet látott.
A film legnagyobb erőssége, kétség kívül a profi módon megírt és megszerkesztett forgatókönyv. Tarantinoról ebben a filmben derült ki, hogy nagyon ért a pörgős és humoros, ám sokszor elég nyers párbeszédekhez, vagy a pazar egysorosokhoz, ami könnyen idézhető. A Ponyvaregény tele van ilyenekkel, így leginkább ennek köszönhetően vált hamar kultfilmmé.
„Nekem beszélsz te a lábmasszázsról? Én abban mester vagyok, b*szd meg.”
Emellé olyan dialógusok párosulnak a filmhez, ami legtöbbször nem is képezi szerves részét a cselekménynek, és leginkább átlagos dolgokról beszélnek több percen keresztül, ám olyan jól van megírva, na és persze előadva, hogy teljes mértékben leköti a nézőt és szórakoztatja.
A pörgős párbeszédek és a frankó egysorosok mellett a remekül eltalált karakterek miatt mondható zseniálisnak a szövegkönyv. Míg a legtöbb filmben egy emlékezetes figura van (vagy még annyi se), addig itt mindenki az. Nem elég, hogy mindenki kap legalább egy-két emlékezetes jelenetet, de a forgatókönyv arról sem feletkezik meg, hogy mégis csak emberekről szól ez az egész és ezt nem rest sokszor a néző arcába tolni.
„ - Te! Te! Én pofán lőttem Marvint, b*szd meg!
- MINEK LŐTTED POFÁN, B*SZD MEG?
- Én nem akartam, véletlenül sült el.
- Hát én már sok eszelős dolgot láttam életemben, de ez... ”
Tarantino nem is választhatott ennél jobb szereplőgárdát magának. Igaz, a 8 millió dolláros budgetből 5 millió csak a színészek gázsiára ment el, és azt is csak heti bérben tudta kifizetni, de még így is megérte neki. Elég csak felsorolni a szereplőgárdát: John Travolta, Samuel L. Jackson, Bruce Willis, Uma Thurman, Ving Rhames, Harvey Keitel, Christopher Walken, Tim Roth, Eric Stoltz, Rosanna Arquette és maga, Quentin Tarantino.
A rendező minden filmjébe saját maga válogatja ki a megfelelő zeneszámokat. Itt sem volt ez másképp, és egy remek kis zeneválogatást dobott össze, ami nem csak a filmben működik, hanem akkor is, ha simán csak bedobod a lemezlejátszóba.
„ - Kié ez a motorbicikli?
- Ez egy chopper, édes!
- Kié ez a chopper?
- Zed-é.
- Ki az a Zed?
- Zed egy halott, édes ... egy hulla.”
Tarantino felismerte, hogy ez a három kisebb sztori sokkal jobban működne, ha a karakterek szálai egymásba fonódnának és ezzel egy nagy egészet alkotnának. Amelyik sztoriban az egyik karakter a főszereplő, az a másikban mellékszereplőként tűnik fel.
Ez mellé pluszban még minden átlagos mesélési formát felrúg és a film cselekményének időrendjét úgy kuszálja össze, hogy eleinte a néző is azt hiszi, hogy ez csak három szkeccsfilm, majd a végén minden összeáll, és ezzel az időmegkavarással végül egy pozitív fináléba teljesedik ki az egész.
„Puska kellett volna, b*szd meg!”
10/10
