„Két világ. Egy otthon.”
A Blizzard Entertainment 1994-ben jelentette meg a Warcraft: Orks & Humans című stratégiai számítógépes játékát, azóta építgeti a cég a Warcraft világát további játékokkal, kiegészítőkkel és könyvekkel. Régebben több 10 millióan fizettek elő a játékra, ami tavalyra már "csak" 5,6 millió előfizetőre csökkent.
A Legendary Pictures 2006-ban szerezte meg a megfilmesítési jogokat, ám csak 2009-ben jelentették be, hogy a rendezés Sam Raimira vár, aki addig olyan filmeket dirigált, mint az Evil Dead - Gonosz halott trilógia, a Darkman, vagy a Tobey Maguire főszereplésével készült Pókember trilógia. Raimi viszont távozott kreatív nézeteltérésekre hivatkozva.
4 évre rá, Duncan Jones érkezett a helyére, aki addigra két közönség és kritikusbarát filmet készített a Hold és a Forráskód személyében, mellesleg maga is nagy WoW (World of Warcraft) játékos hírében áll. Két könyvet (The Last Guardian - Rise of the Horde) alapul véve megszületett a film sztorija. Eredetileg már 2015 karácsonyán érkezett volna, ám a stúdió a Star Wars: Az ébredő Erő miatt elcsúsztatta a következő év blockbuster-szezonjára. Mostanra...
Az orkok világa pusztulásnak indult, így új otthont kell talalniuk maguknak. Gul'dan, a hatalmas mágus varázslatával egy portált nyit az emberek világához, és feltett szándéka, hogy az orksereggel leigázza az ott élő népet és új otthont teremtsen, így megkezdődik a háború emberek és orkok között...
Kettős érzéssel jöttem ki a moziból. Az a helyzet, hogy a Warcraft: A kezdetek egy baromi szórakoztató blockbuster, ami 2 órán át garantáltan leköti a nézőt, ám mint film, nagyon nem áll össze.
Egy olyan fantasztikus és lehetőségekben gazdag világba kapunk betekintés, amit még simán el tudnék nézni pár mozifilm erejéig, ám az már most, az első résznél kiderült, hogy 120 percben ez nagyon nem működik. Sokkal jobban jártunk volna, ha ezt a történetet - a Gyűrűk urához hasonlóan - legalább 150-180 percben mutatják be, mert van benne annyi kraft, hogy ki tudják tölteni azt az embert próbáló 3 órás játékidőt.
Mivel így, a Warcraft a maga 123 percével iszonyú kapkodós film lett. Többször volt olyan érzésem, mintha az adott jelenetből lett volna még vagy fél perc, csak az a szűkösebb játékidőre való törekvés végett a vágóasztalon maradt, és így néhol olyan érzést kelt a nézőben, mintha nem lenne vége az adott résznek és befejezés nélkül csapnánk át a következő snittbe.
A karakterek nem kapnak elég alapozást ahhoz, hogy megkedveljük őket, így az esetleges halálukat sem tudjuk egy vállrándításnál többel elintézni. A kötelező szerelmi szál sem jó a filmben: van is, meg nincs is. A két szereplő között pillanatok alatt kialakul az egymáshoz való vonzódás - itt is minden alapozás nélkül - majd valami mondva csinált ürüggyel hagyják is a francba az egészet.
Szóval, mint film, ezer sebből vérzik, de ahogy mondtam már, így is remekül szórakoztam rajta. Ez leginkább az eszméletlenül jóra sikeredett utómunkának köszönhető. A látvány 5 csillagos. Olyan gyönyörű képekkel operál a Warcraft, hogy az valami lélegzetelállító. Na meg a karakterek... Maguk az orkok olyan valósághűen vannak ábrázolva, hogy teljes mértékben elhiszed, hogy létezhetnek. Maximálisan ki van dolgozva minden egyes mozdulatok és rezdülésük.
Külön említést érdemel még, hogy a film megtartotta a játék által képviselt, néhol eléggé kemény dolgokat is. A mozifilm, bár PG-13-as korhatárbesorolást kapott, mégis végig annak határmezsgyéjén mozog. A csatáknak, összecsapásoknak súlya lesz attól, hogy néha nem finomkodnak és megmutatják, hogy igenis, itt élet-halál harcról van szó. Valamint pár bevállalósabb fantasy-jelenetet is kapunk pluszba, aminek külön örültem.
A Warcraft: A kezdetek akkor ütött volna igazán, ha az eszméletlenül gyönyörű látványvilág mellé kapunk egy komolyabb történetet, amit nem kell 120 percben belesüríteni, hanem nyugodtan elmesélhetik 150 vagy akár 180 percben. Talán a második részre (ha lesz), nagyobb szabadságot engednek a rendezőnek és legközelebb egy jobb produkcióval rukkal majd elő.
6/10
