„Mindig a harmadik rész a legrosszabb!”
...és ezt nem én mondom, hanem Jean Grey karaktere süti el a többieknek a Star Wars VI. - A Jedi visszatér című filmről, miután jönnek ki a moziból. Ezt tekinthetjük egyfajta vicces fricskának Singertől a Brett Rattner által rendezett, sokak szerint legrosszabb X-Men: Az ellenállás vége című részre utalva, de abba nem gondolt bele, hogy könnyen vissza is nyalhat a fagyi.
10 éve már, hogy az emberiség megtudta, hogy a mutánsok közöttünk járnak. X Professzor egy mutánsiskolát irányít, Magneto viszont visszavonultan Lengyelországban él családjával és egy fémüzemben dolgozik. Egy nap felébresztik a közel 3.000 évig szunnyadó Apokalipszist, a világ első mutánsát, aki az Apokalipszis Lovasaival karöltve el akarja hozni a pusztulást világunkra.
Bryan Singer, akinek már két remek mutánsfilmet köszönhettünk az X-Men: A kívülállók és az X-Men 2. személyében, 2 éve - visszatérve ehhez a franchisehoz - ismételten egy jó mutánskalanddal örvendeztetett meg minket, az X-Men: Az eljövendő múlt napjai képében. Már annak bemutatója előtt sem volt kérdéses, hogy Singer újabb mozit készít ebben az univerzumban, sőt még azt is tudtuk, hogy maga a legősibb mutáns, Apokalipszis lesz az X-Menek ellenfele. Minden adott volt egy újabb remek mutánsmozihoz, de a végeredmény mégsem olyan lett, mint amit egy Bryan Singer kaliberű rendezőtől elvárunk.
A film nyitójelenete elég hangulatos lett ahhoz, hogy rögtön magába szippantson a mozi. A gyönyörű egyiptomi képek, John Ottman dübörgő Apocalypse témája és a néhol az 1999-es A múmia című alkotás hangulatát idézve hamar az egyik legjobb kezdő jelenettel bíró X-Men-filmmé válik az X-Men második részével egyetemben.
Ezután sem kell aggódni, hiszen egy élvezhető párharcot követően ismét megjelennek olyan nosztalgikus, az első X-Meneket idéző jelenetek, amik láttán a rajongók és a többi filmet kedvelő nézők szívét kellemes melegség járja át. Aztán megérkezik Apokalipszis és onnantól kezdve csökkenni kezd a film élvezhetősége és minősége.
Már Apokalipszis külső megjelenésével is sokaknak gondja volt, de az még könnyen megbocsájtható lett volna, ha mellette egy olyan ellenfelet képvisel, aki nevéhez illően maga a két lábon járó pusztulás. Nos, Simon Kinberg író (Fantasztikus négyes) megfosztva a karaktert egy normálisnak mondható motivációtól, egy kezdetben érdekes, majd a mozi végére már egy teljesen bugyuta mutánst kapunk négy szintén mutáns pózerrel a háta mögött, akiket az Apokalipszis Lovasainak mondanak.
Szegény Angyal, Ciklon és Psziché karakterét olyan szinten kiherélték, hogy az utolsó 20 percet leszámítva semmi funkciójuk nincsen az egész filmben, csupán annyi, hogy nagyobb ok nélkül Apokalipszis mellé szegődnek és mögötte állnak, amíg ő prédikál. Hogy miért harcolnak Xavier professzorék ellen és hogy miért akarják a Föld pusztulását, arra nem kapunk választ.
Sőt, az az igazság, hogy a film legtöbb idejében felmerülő kérdésekre és miértekre sem kapunk semmilyen választ. Nem várom el, hogy mint nézőnek, a képembe tolják a megoldást, elég ha csak utalnak rá, vagy valami, de itt inkább az volt a helyzet, hogy ha akarták se tudták volna megválaszolni, mivel annyi mindent beledobtak az X-Men: Apokalipszisbe, hogy végül túlzsúfolt és kapkodóssá válik a végeredmény, valamint egyik karakterükre sem jut idejük rendesen kibontani.
És ez az időhiány leginkább a végső leszámolásnál érhető tetten. Legfőképp az összecsapott szóval tudnám jellemezni az X-Menek Apokalipszissel és annak négy lovasával való összecsapását. Motiváció nélküli verekedések és üres dialógusok, valamint a legerősebb mutánsnak kikiáltott Apokalipszis a vártnál sokkal könnyebb legyőzésével van felturbózva a végső ütközet.
De ezek ellenére akadnak benne élvezhető részek, elég csak a film első 30-40 percére gondolni, vagy Quicksilver ismét parádés nagyjelenetét (bár leginkább az is Az eljövendő múlt napjai kultikussá vált jelenetét másolja), nem beszélve Farkas feltűnését és annak erőszakban tobzódó ámokfutását.
Összességében felemásra sikerült az X-Men: Apokalipszis, hiszen nagyon nagy lehetőség volt benne, hogy egy a sorozattól teljesen eltérő, a főellenségből kiindulva kicsit komorabb, drámaibb részt hozzon a mutáns-univerzumba, ám végül Singer filmje túlzsúfolttá válik, és annyi történetszálat akar mozgatni 144 percben, ami szinte lehetetlen. És hát ilyen is lett a végeredmény.
6/10
