„Talán nem lesz gond. A lányok többnyire csendesek, nem keménydrogoznak, és sokkal okosabbak.”
Két éve ilyenkor elég nagyot kaszált a Seth Rogen és Zac Efron főszereplésével készült Rossz szomszédság, ami nem is meglepő, hiszen az egyszerűbb alapkoncepcióra egy jó és eléggé ordenáré vígjátékot sikerült felhúzniuk, ami a maga műfajában egy ügyes próbálkozás volt. Ám a sikeres bevétel Hollywoodban egyet jelent a folytatással, így nem igen volt meglepő, hogy a viszálykodó szomszédokból is folytatást kért a stúdió.
Tipikusan az a helyzet a Rossz szomszédsággal, hogy egynek tökéletesen jól működött, de erre az alapszituációra valami nagyon ügyeset kell kitalálniuk, hogy ne egy újabb bőrlehúzásnak tűnjön az egész. Az már mindenképp bíztatónak hatott, hogy a rendező, a színészek és az írók is visszatértek egy újjabb ökörségre.
Mac és Kelly immár második gyermeküket várják. Vettek egy új házat, az eddigit pedig egy szimpatikus pár szeretné megvenni. A probléma ott kezdődik, hogy a szomszédba egy újabb, immáron lányszövetség költözik be és Mackék házára 30 napos embargó érvényes, ami szerint a jelenlegi vevők 30 napig figyelemmel kísérhetik a környéket, mielőtt beköltöznének. Nincs mit tenni, szét kell zilálni a szövetséget...
Azzal kell kezdenem, hogy akiknek bejött a Rossz szomszédság, azoknak a folytatással sem lesz különösebb bajuk. Ugyan kevesebb poén maradt a folytatásra, de még így is egy olyan tuskó és közönséges vígjáték lett a folytatás, amit egy Vakáció-féle szörnyűség is simán megirigyelhetne.
Bár az első poént elszenvedve kicsit megijedtem, hogy Rogenék ezúttal az első részben ügyesen elkerült hányós-pisis-kakis humort fogják alkalmazni a nézők (nem) szórakoztatására, ám szerencsére csak egyszer használatos humorforrás lett belőle, és rögvest visszatértek az előd által képvislet humorszinthez.
A poénok most is elég színesre sikeredtek: voltak sírva röhögősek, önirónikusak, visszatérő poénok, simán csak jók, valamint kevésbé jól sikerültek is. Egy-két viccesnek szánt, ám inkább csak erőltetett vicc is sajnos becsúszott, de többnyire működött a humor.
Bár viccességében nem tudta fellülmúlni az elsőt, de egyvalamit sokkal jobban tudtak csinálni: a karakterizálást. Ez viccesnek hathat egy vígjátéknál, de a második rész sokkal jobban tudott bánni a karaktereivel. A folytatásban nem Mac és Kelly a kimondott főszereplői a történetnek, hiszen az írók ügyesen, egységes módon tudták építeni a lányok figuráit, és emellett mélyíteni a meglevőket, és mindenki szép karakterívvel rendelkezik, legfőképpen Teddy.
Ha már itt tartunk, számomra a Rossz szomszédság legjobb karaktere címet immáron Teddy képviseli és a legjobb alakítást Zac Efron hozza. Efron, akit sokáig csak a High School Musical-filmek Troy Boltonaként azonosítottak, az utóbbi években szorgalmasan dolgozott azon, hogy ez a párosítás megváltozzon, és úgy néz ki, ez a műfaj elég jól áll neki.
Hiszen ebben a filmben az ő játéka a legviccesebb. Teljesen okos módon válik Teddyként saját maga önírónikusságban gazdag paródiájává. Minden őt érő ítéletet és kritikát felhasználva azt a tuskó, macsó szépfiút hozza, amilyennek hiszik. Ehhez az alakításhoz talán a 21 és 22 Jump Street Jenkoját alakító Channing Tatumot példáját tudnám felhozni.
Amit még érdemes megemlíteni, hogy az íróknak hála már nem annyira egyértelmű a viszony a szomszédok között. Itt nem csak jók és rosszak összetűzéséről van szó, hanem két jól bemutatott társaságról, akiknek érthetőek az álláspontjuk és a tőlük tellhető legjobb módon próbálják megoldani az adott szituációt.
Szóval összességében elég jó szórakozást nyújt a Rossz szomszédság 2. Szerencsére nem a "mindenből többet"-elvet alkalmazták a folytatásnál, hanem inkább maximálisan kihasználták a történetből származó lehetőségeket. Kellemes csalódásként azt kell mondanom, hogy nem lett felesleges folytatás, sőt a bulis-füves hajsza-jelenet egyszerűen szenzációs!
6.5/10
