„Tell me! Do You Bleed? YOU WILL!”
Ez a hét kétség kívül a Warner Bros. stúdió DC filmuniverzum építésének talán legfontosabb alapkövéről szól, a Batman Superman ellen - Az igazság hajnaláról. Míg a konkurenciának számító Marvel filmuniverzum tökéletesen megtervezett, 2008 óta folyamatosan épített sikerszériát tudhat magáénak, addig a Warner időszűkében lévő, gyors ütemben próbálja elérni mindazt, amit a Marvel szuperhősei az utóbbi években. De vajon ez a fajta próbálkozás is kifizetődő tud lenni hosszú távon?
Az eléggé megosztóra sikerült, Az acélember rengeteg pénzt hozott 2013-ban, ám mégsem azt az anyagi és kritikai sikert, mint amit a stúdió elképzelt, így nem siettek a folytatás elkészítésével. David S. Goyer forgatókönyvíró (Penge trilógia, Batman: Kezdődik, Az acélember) egy olyan ötlettel állt elő, hogy mi lenne, ha azzal a jelenettel végződne Az acélember folytatása, hogy valaki egy kriptonittal teli ládát hagy a Wayne Birtok előtt, megágyazva ezzel a következő résznek, ami Batman és Superman konfliktusáról szólna. A stúdiónak annyira megtetszett az ötlet, hogy végül ez lett a soron következő folytatás fő szála, ami egyben az Igazság Ligája című szuperprodukció felvezetése is egyben.
Az ötlet jó, ám felmerül a kérdés: Ha ennyi mindent el akarnak mesélni egyetlen egy filmben, akkor nem válik túlzsúfolttá a Batman v Superman?
A Metropolisban történt hatalmas pusztítást megsínylette a város és emberek százai vesztették életüket az istenek között dúló csatában. Ennek az összecsapásnak váltak áldozatául többek között a Metropolisban lévő Wayne vállalat dolgozói is. Azóta eltelt 18 hónap, és sok minden megváltozott: az emberek többsége már nem kér Superman segítségéből és inkább ellenségként tekintenek rá, valamint a kormány is felelősségre akarja vonni az önbíráskodásaiért. A történteket tovább súlyosbítja, hogy Gotham Sötét Lovagja és egy milliárdos, Lex Luthor is az ellenséget látja Acélemberben, akit meg kell állítani...
"Mindent egy lapra" alapon nagy kockázatot vállalt a Warner Bros. ezzel a projecttel, hiszen ha bukik a film, akkor elköszönhetnek a DC filmuniverzum építésével kapcsolatos álmaiktól és jegelhetik a több évre előre bejelentett képregényfilmjeiket. Ezzel a tudattal és az ebből származó hatalmas nyomás alatt próbálta meg elkészíteni Zack Snyder rendező (300, Watchmen - Az őrzők, Az acélember) a képregényrajongók és átlagnézők számára is tökéletes blockbustert, ám végül a magas bizonyítási kényszert maga alá temette ez a szuperprodukció.
A főcímtől eltekintve a nyitány eléggé ötletesre és impozánsra sikeredet. Okos ötlet volt a készítőktől egy másik nézőpontban bemutatni a már ismert történteket, mindezt egy lendületes és izgalmas jelenetsorban rögzítve. Ezt leszámítva csupán két - szintén az előzetesben már részben ellőt - akciójelenet üt igazán, ami egy 151 perces blockbusternél nagyon kevés. A Batman Superman ellen legtöbb akciójelenetei a követhetetlenségig rángatott kameráival és a szétvagdosott képkockáival élvezhetetlenné teszik a nézők pulzusainak megemelésére szánt perceket.
Az elpuskázott akciók közé tartozik a címben is feltüntetett összecsapás, aminek a film csúcspontjának kellett volna lennie, ám a sok történetszál és a sietős tempó végett csupán egy rövid kis "farokméregetésre" tellett a készítőktől, ami elképesztő nagy szembeköpése a nézőnek. Senki sem azt várta el, hogy majd 20 percig püfölik egymást, hanem hogy egy kellő hosszúságú, feszültséggel teli és komoly drámai súllyal rendelkező párharc legyen a két szuperhős között. Ehhez képest egy ötlettelen, mondva csinált okokkal felvezetett, feleslegesen agresszív csihi-puhi lett Batman és Superman összecsapása.
És ha még ez nem lenne elég, nem csak az akciók, de az egész film alatt Hans Zimmer a Junkie XL-lel közösen szerzett, dobhártyát nem kímélő, szinte már fájóan bosszantó zenéjének szánt, folyamatos dübörgő zaja szól. A film előtt megtekintett Az acélemberben pont Zimmer zenéjét neveztem pompásnak, itt viszont olyan, mintha Az acélember zenéjének inverzét hallanám, ami pont ellenkezőleg, csak rontani tudott a jeleneteken.
Emellett valóban túlzsúfolt a film. A Batman v Superman jobban működött volna, ha nem erőltetik bele főellenségnek még pluszban Doomsdayt és inkább a meglevő karakterekre koncentrálnak. Az Igazság Ligájának megágyazása helyén volt a filmben. Nem fektettek rá olyan nagy hangsúlyt, mint amire számítottam és csupán pár percről van szó, így cseppet sem tűnt erőltetettnek.
Viszont ha az erőltetettnél tartunk, akkor a színészek közül ki kell emelnem Jesse Eisenberget, akinek elég erős kisugárzása van ahhoz, hogy egy olyan karizmatikus gonosz szerepét is simán rá lehet bízni, mint Superman nemezise, Lex Luthor. A filmet nézve egyre jobban kezdett tetszeni ez a hiperaktív, gyakran ripacskodó szociopata, aki annyira beszámíthatatlanul viselkedik, hogy még megsaccolni sem tudjuk, mit fog tenni pár perc múlva. Minden jelenetében erős, ám a film vége felé közeledve, mintha teljesen elgurult volna a gyógyszer és akkorra már olyan szintre maximalizálódik a ripacskodásba hajló játéka, hogy az már elviselhetetlenné válik.
Viszont ami nem sikerült teljes mértékben Jesse Eisenbergnek, az sikerült Ben Afflecknek. Az ő játéka és karaktere is pozitív csalódásként ért a filmben. A játékidő teljes egészében élvezetes alakítást tudott nyújtani, és ha Batmannek nem is a legjobb, de Bruce Waynenek szinte tökéletes. Jól állt Afflecknek ez az öregebb, megviselt karakter. A többi színész viszonylag elsikkad a megnevezett kettő személy mellett, talán az Alfredot játszó Jeremy Irons okozott vidámabb perceket.
A filmre tökéletesen illik az "egyenetlen" megnevezés. A készítők nem tudták pontosan eldönteni, hogy végül kinek is készítsék Az igazság hajnalát és így végül sokszor keszekusza cselekményt kapunk teletűzdelve olyan álomjelenetekkel, amiknek a felét a képregényeket nem ismerő nézők nem is értenek. Olyankor csak kapkodják a fejüket, hogy ezeknek a képsoroknak mi értelmük van és miért kerültek a filmbe.
Hatalmas lehetőség volt Synderék kezében, ám a film csalódás lett, pedig a sok negatív kritika ellenében is reménykedtem, hiszen nekem a sokak által utált Az acélember is kellemes szórakozást nyújtott, de a BvS ahhoz képest gyengébben sikerült. Talán, ha kevésbé akartak volna mindent egy filmbe zsúfolni és ha egy alaposabban kitalált és kivitelezett történetet kapunk, kevesebb látvánnyal és több drámaisággal, akkor talán remekül működött volna ez az összecsapás. Talán majd a jövő hónapban a Marvel megcsinálja a méltó szuperhős összecsapást Vasemberrel és Amerika Kapitánnyal...
5/10
