„Most ez komoly?"
Kimondottan vártam Michael Dougerthey második rendezését, mivel az Adsz vagy kapsz című horror-vígjátéka kimondottan üdítőre sikeredett műfaján belül, és azon horrorfilmek egyike, amelyet évente legalább egyszer újranézek Halloweenkor és nem csak a témájából adódóan, hanem mert kemény horrorfilm és nem mellesleg kellő humorral is bír. Így amikor kiderült, hogy 8 év után új horrort rendez részben saját forgatókönyvéből, méghozzá a Krampusszal, nagy lett a várakozás.
Egy zűrös család a karácsonyt megelőző napon vendégül látja rokonait, majd fél óra sem kell, de újabb veszekedés kerekedik ki belőle. A család legkisebbike, Max mérgében összetépi a Mikulásnak írt levelét, és egy rosszindulatú kívánsággal kidobja azt az ablakon. Másnap beköszönt az ítéletidő és eljön a gonosz, hogy elragadja a "bűnösöket"...
Már a nyitójelenet briliáns. Az emberek megrohamozzák a bevásárlóközpontokat és vadállatokká válnak a szeretet ünnepére való bevásárlás közepette: rohannak, fellöknek bárkit, aki az útjukba kerül, és gladiátorküzdelemhez hasonló harcot vívnak minden apró és nem éppen apró ajándékként funkcionáló használati tárgyért. Mintha csak ingyen lenne. Vagy mintha csak egy Black Friday látnánk. A jelenet alatt szóló Dean Martin - Let it Snow (ha jól emlékszem) című dal már csak hab a tortán.
Persze direkt elnagyoltan mutat görbetükröt a nézőknek, hogy milyen is az átlagemberek számára a karácsonyt megelőző egy-két nap vagy hét. Biztos vagyok benne, hogy valamilyen formában, mindenki magára fog ismerni.
Az ezt követő fél órában sem a horroré a főszerep, hanem a történet középpontjában álló családé. Remekül megírt vagy csak szimplán életszerű karaktereket kapunk, akiket valamilyen formájukba biztos mindenki ismer a családjában vagy a rokonságában: a családféltő apuka, a tökéletességre törekvő anyuka, a mogorva tinédzser, a folyton megjegyzéseket tévő kuzin, vagy éppen a nagyszájú nagynéni. Mindenki kap egy-két emlékezetes momentumot, ami után - ha csak egy kicsit is, de - megmarad a néző emlékezetében, így nem fog olyan kérdés elhangzani a hátralevő időben, hogy "Oké, de ki volt ez?"
Majd a szükséges karakterizálást követően nem fecsérelnek több időt és kezdetét veszi a horror. Az addig még karácsonyi idillt felváltja a komor hangulat és a sötétség.
A film legnagyobb pozitívuma maga a címszereplő. Már az első megjelenése a vásznon kimondottan hatásosra sikeredett: süvít a szél, a hatalmas hótól alig lehet valamit látni, majd feltűnik egy sötétbe burkolózó alak az egyik ház tetején. Ezzel az egy perces jelenettel kenterbe veri az utóbbi évek horrorfilmjeinek legalább 60%-át! A fennmaradó játékidőben is ilyen jól kezelik a Krampuszt. Csak néha-néha tűnik fel, de akkor nyomot hagy a nézőben.
A készítők remekül látták meg a témából adódó kettősséget: komor hangulatú horrorfilmet és komikumot. Hiszen az idősebb emberek számára a Krampusz csupán egy kitalált személy, akivel a gyerekeket szokás riogatni, így az érettebb korosztály számára már az alapkoncepció is komolytalanná válik. Ezzel mind a készítők, mind a film szereplői tisztában vannak, így a cselekmény bonyolódása közepette megfelelően találóak azok az egysoros beszólások vagy kikacsintások.
Végül igazából mégsem tud a kellemesen borzongató, ám megfelelő kikapcsolódáson túl többet nyújtani, de nem is kell több, hiszen pompás szórakoztatás nyújt a játékidő teljes egésze alatt.
7/10
