„Veszélyes idők. Veszélyes döntések.”
A Mission: Impossible filmes franchise idén töltötte be 19. évét, és köszöni, még mindig jól van. Újra megnézve az első négy részt, kijelenthetem, hogy ez a filmsorozat azért működik ilyen jól még ennyi idő után is, mert egy cseppet sem hat önismétlőnek, és minden egyes résznél újabb és újabb rendezők mutatják meg, hogy van még szufla az M:I.-ben és nem csak újabb bőrlehúzásról van szó…
Ethan Hunt és csapata ezúttal egy régóta működő, Szindikátus nevezetű, volt titkos ügynökökből álló szervezet nyomába ered, akik egyfajta anti IMF-ként működnek és céljuk, hogy felszámolják az összes működő ügynökséget.
A Titkos nemzet már az elején megmutatja, hogy a lassan 20 éves filmsorozat nem veszített a lendületéből, sőt emelik a tétet, és egy olyan jelenettel nyit, ami simán elmenne egy másik akciófilm fő attrakciójának. De a továbbiakban nem az akciójeleneteken van a hangsúly, sokkal inkább a történeten.
Ugyanis Christopher McQuarrie egy olyan sztorival rukkolt elő, ami új színt csempészet a Mission: Impossiblebe. A történet kidolgozottságát tekintve legfőképp az első részhez tudnám hasonlítani. Okos, fordulatokban gazdag és végig izgalomban tartó kémtörténet, ahol a karakterek olyan ügyesen ugrándoznak a megtévesztés határain, hogy sosem tudhatod, ki kivel van és mit fog következőleg lépni.
Az akciójelenetek káprázatosak voltak. Látszott a készítőkön, hogy kevesebb akciót pakoltak a filmbe, de azok olyan szinten ütöttek, hogy azt öröm volt nézni. Egyes jelenetek a második részt idézték, és míg ott feleslegesen túlhúzták és már-már a nevetséges szintet súrolták, itt remek tempót diktálva és nagyszerű kameramegoldásokat választva sokkal realisztikusabbak, hihetőbbek lettek az akciók, a verekedések jól voltak megkoreografálva, bár néhol egy-kétszer azért súrolták a valóság határát az üldözések.
A Mission: Impossbile ötödik részének legnagyobb erénye Rebecca Ferguson. Szerencsére ez nem szerelmi szálat jelentett a filmben, csupán egy olyan karaktert, aki méltó társa lett Ethan Huntnak. Pompás volt nézni ezt a színésznőt, ahogy fut, verekszik, vagy csak belibben a vászonra. Remek párost alkottak Cruiseval.
Az az igazság, hogy még mindig élvezem ezeket a filmeket, sőt a Titkos nemzet talán a második legjobban sikerült epizódja lett a szériának. Egy-két részt leszámítva minden megvolt benne, amiért meg akartam nézni és magasan ezen szórakoztam a legjobban a nyári filmek közül. Tom Cruise a kevés olyan akciószínészek közé tartozik nálam, akiért érdemes moziba menni, és látatlanba megszavazom neki a bizalmat. S már biztosra vehető a következő rész is, szóval két-három év múlva újra irány a moziba az új M:I. filmre.
8/10
