Visszagondolva, nem is tudom, mikor voltam utoljára horrorfilmen moziban, ami elég elkeserítő számomra, mivel jó viszonyt ápolok a horrorokkal és a moziba járással is. Talán még a Távozz tőlem, Sátánon voltam a haverommal. Amit viszont tudok, hogy legközelebb – a premiernapot követően – olyan holtidőszakban megyek, ahol véletlenül sem ülnek mögém 10 évesek, akik nem beszélik - bocsánat, a beszélik szó itt nem helyénvaló – nem pofázzák végig a filmet félelmükben és nem leszek félsiket 1000 decibeles sikolyaiktól. Nem vagyok én finnyás, vagy ilyesmi, de ez azért már az én nagyon türelmes természetemnek is sok(k) volt. Jah, a film. A film az elég jó lett…
A Lambert család előtt pár évvel játszódó film középpontjában Quinn áll, aki nehezen tudja feldolgozni édesanyja elvesztését, így egy médiumot keres fel, aki vonakodva, de elvállalja, hogy kapcsolatot létesítsen közöttük. Ám egy ilyen szellemidézés következményekkel jár, és ezt követően egy démon kezdi el kísérteni a lányt, hogy elvegye a lelkét...
Talán mondhatom az Insidious trilógiára, hogy ha muszáj is folytatni az első részt, akkor úgy kell, ahogy azt a folytatás csinálta. A második rész többnyire azért sikerülhetett jól, mert nem változott a készítői felállás, ám a harmadik (vagy első?) epizódra többnyire minden változott. James Wann helyett állandó alkotótársa, Leigh Whannell ült (először) a kamerák mögé (és elé is), és a szereplőgárda is nagyrészt lecserélődött. Ilyenkor szoktak bajok lenni a végeredménnyel.
Ám Whannell társától remekül eltanulva a dolgot, nem csak jól építette fel a sztorit, de megfelelően tudta vászonra vinni azt, az előzőekhez képest talán még dermesztőbb atmoszférával. A szereplőgárdában történő vérfrissítés is pozitívan sült el, hiszen elég jó karaktereket hoztak be, és lehet, hogy már erőltetettnek hatott volna harmadjára is a Lambert családra hozni a frászt.
Stefanie Scottnak jár hatalmas dicséret. A horrorfilmekben sosincs szükség nagy színészi képességekre, de itt a csaj elég erős alakítást nyújt. Másik pozitívum, hogy a középpontban levő démon eléggé félelmetes lett és jó párszor meg lehet ijedni tőle.
Ami sokszor hiba szokott lenni a horroroknál az a végső ”összecsapást”. Többnyire túlhúzzák és kicsit erőltetetté válik ettől a film, de szerencsére itt pont nem ez történt és horrorhoz képest elég hihetően ment végbe a katarzis.
Ami kicsit elvesz az élményből, hogy a katarzis utáni kötelező klisék azért belekerültek a filmben. A horrorfilmes lezárások itt is megtalálhatóak. Általában kell egy pár perces megnyugtató jópofizás és végül egy utolsó ijesztés. Spoiler? Azoknak biztos, akik kettőnél több parafilmet nem láttak még.
Összességében pozitívan csalódtam az Insidious 3.részében. Nem volt magasan a léc, de méltó volt a trilógia lezárásaként. Ijesztő, dermesztő atmoszférájú és egész hangulatos horrorfilm lett. Rajongók mindenképp nagyvásznon nézzék meg.
7/10
