Előző este újranéztem gyermekkorom egyik legjobb vígjátékát, a Dumb és Dumbert. Mondanom sem kell, fejből tudtam majdnem az egész film szövegét, és most, jóval idősebb fejjel, talán még jobban szórakoztam rajta, mert az eddig még fel nem fedezett poénok is ütöttek rendesen. Azt kell mondanom, hogy még most is az egyik legjobb vígjátéknak mondanám, mert minden fél percre jut legalább egy irtó jól eltalált beszólás vagy szituáció. 20 évre rá elkészült a sokak által (de számomra nem) várt folytatás…
Dumb 20 év után is Mary ”Samsonite” Swanson után sírdogál, amikor Dumber bejelenti, hogy vesedonorra van szüksége. Ám megtudja, hogy van egy 22 éves lánya, akinél jobb vesedonort keresve se találna, így felkerekednek, hogy megkeressék őt…
A készítők nem akarták addig elkészíteni a folytatást, amíg nem találnak ki a filmhez legjobban passzoló sztorit, ám most, 20 év után megtalálták. Újra összejött a régi banda: a két főszereplő, pár emlékezetes mellékszereplő, és az első film forgatókönyvíró-rendező párosa. Előjelnek mindenképp pozitív. Ám minek kell folytatást készíteni egy jól sikerült vígjátékból, főleg 20 évvel később? Miért kell egy újabb bőrt lehúzni egy ismert filmcímből?
Még meg is érteném, ha valami olyasmit készítettek volna el, amire azt mondják: „Na ez egy remek folytatás lett!” Ám inkább csak bosszúságot éreztem a moziból kijövet, hogy hogy a francba tudták ezt a filmet ennyire elb*szni? Olyan volt, mintha nem is arról a két címszereplőről szólt volna a film, mint 94’-ben. Ők ketten akkor egy idióta, de mindenképp szerethető karakterek voltak. Minden hülyeségük ellenére is szurkoltunk nekik, hogy végre megtalálják Maryt. Együtt élveztük az utat, ahogy átszelnek több államot is, hogy visszajuttassanak egy aktatáskát. Itt pedig, mintha önmaguk paródiájává mentek volna át a színészek. Eltűnt karaktereikből a szerethetőség, és pusztán csak a tőlük szokatlan szóviccek, a szexuális és altesti humor játssza a főszerepet. De nem erről kéne szólni a Dumb és Dumbernek.
Jeff Daniels mintha elfelejtett volna színészkedni, nagyon rossz volt nézni az alakítását. Mert egy idióta karakter eljátszásához is kell tehetség. Megtalálni azt a mezsgyét, ameddig mozoghat a szerepében, és nem átlépve azt, hogy csak kínos feszengést érezzen a néző az alakítást látva. Itt sajnos pont ez történik. Jim Carrey sem kivétel ez alól, ő is túlzásokba esik sok helyen, de kicsivel kevésbé zavaróbb, mint Daniels.
Akadt benne egy két viccesebb rész, és volt egy két nosztalgikus kikacsintás, de ez édes kevés a majdnem 2 órás játékidőre, és főleg nagyon kevés 20 év elteltével. Nem mondom, hogy fájdalmas csalódás volt, mert eleven nem számítottam jóra, csak meglepett, hogy még a vártnál is rosszabb lett. De szerencsére marad nekünk a 94’-es remek első rész, amit bármikor újra tudok nézni, és garantált a szórakozás.
3/10
