Richard Linklater új filmje, a Sráckor eleddig példátlan filmes kísérlet és egyedülálló mozis élmény. Olyan fikciós dráma, amely ugyanazt a néhány színészt követi egy 12 éves időszakon át, 2002-től 2013-ig, ily módon a filmben megtett páratlan utazás egyszerre nagy ívű és intim, végigvezet a gyermekkor életörömén, a modern család mindent megrendítő változásain, és magán az időn. A film a 6 éves Masont (Ellar Coltrane) követi az ember életének legradikálisabban változó évtizedén át a családi költözések, viták, házassági kudarcok, újra házasodások, új iskolák, első szerelmek, elvesztett szerelmek, jó időszakok, ijesztő időszakok, és a szívfájdalom és rácsodálkozás állandóan lüktető keveredésének ismerős kavargásán keresztül. Ám a végeredmény kiszámíthatatlan, ahogy az egyik pillanat a másikba szövődik, így adva ki a felnövésünket formáló események mélyen személyes élményét, és életünk állandóan változó természetét. A történet kezdetén az álmodozó tekintetű elsős, Mason nagy felfordulással néz szembe: egyedül álló, keményen dolgozó édesanyja, Olivia (Patricia Arquette) úgy döntött, hogy vele, és nővérével, Samanthával elköltöznek Houstonba - pont amikor régóta távol lévő apjuk, az idősebb Mason (Ethan Hawke) visszatér Alaszkából, hogy újra belépjen világukba. Így kezdődik az élet állandó változása. Ám a szülők, nevelőszülők, lányok, tanárok, főnökök, veszélyek, vágyak és kreatív szenvedélyek özönében Masonnek mégis sikerül a maga útját bejárnia.

Már maga a film megoldása is teljesen egyedinek, és nem megismétlőnek számít. 12 évig forgatni egy filmet szándékosan, csakhogy megkapjuk azt a hatást, hogy egy fiú, a saját szemünkre nőjön fel, barátokat szerezzen, változzon körülötte a technológia (vicces volt néha látni a régi iPod, Apple és Xbox dolgokat), vagy hogy megismerje első szerelmét.

Lényegében a történet tényleg nem másról szól, mint a gyerekkorról. Apa elhagyott téged, de azért néha keres és jönnek a programok, anya sokszor elválik és költözik a család. Az első sör, az első szerelem, a leérettségizés, az egyetemi élet.

De ami miatt talán ez az egész film elkészült, az az utolsó monológ, amit egy lány mond a fiúnak. Ilyenkor jön rá igazán az ember, ha eddig nem tette meg, miről is akar szólni, mit is akar közölni a rendező. És mint mondtam, ezt ilyen formában, ilyen közlési célt, még sehol se láttam rendezőben, teljesen egyedi megoldás. Úgyhogy a Sráckor egy olyan film, amit egyáltalán nem lehet hasonlítani semmihez, mert teljesen új a maga műfajában.

8,8/108/10