Időszámításunk szerint 79-et írunk. Pompeji, a Római Birodalom ékköve, a korrupció melegágya, a kísértés kikötője egykor veszélyes helynek számított a folyamatos földrengések miatt. Ám a Vezúv sötét haragja az első századra teljesen feledésbe merült. A birodalom gazdag lakói élik fényűző hétköznapjaikat, míg a rabszolgák az arénában harcolnak a túlélésért, de egy valamire senki nincs felkészülve: a szunnyadó tűzhányó pusztító erejére. Milo, a gladiátor az idővel fut versenyt, mikor egy váratlan földrengés következtében hatalmas robajjal kitör a vulkán: meg kell találnia szerelmét, hogy kimenekítse a hamuval elárasztott városból mielőtt azt teljesen betemeti a láva, és a szüntelenül aláhulló kőzápor.
Már 2013 is elég erősen arról szólt filmek terén, hogy minél jobb látványa legyen egy filmnek, és erre kaptunk is jópár példát. Ilyenkor sajnos az áll elő, hogy maga a látvány tényleg brutális, ám a történet rovására megy, és alkalomadtán még a jó színészi játék sem sokat dob az alkotáson. Nos, a Pompeii (in 3D!) egy remek példa erre!
Szószerint egy fikányi sztorit kaptunk, a szokásos klisékkel hős szerelmes férfiú, ártatlan de veszélyben lévő hercegnő, hataloméhes férj jelölt, 1 konfliktus kész is! A film 2. felében pedig jön a Vezúv és már felejthetjük is el a szerelmi konfliktust, mert egy apokalipszis közepén találjuk a főszereplőket! (Ez egy romantikus katasztrófafilm!) Habár Paul W.S. Anderson-től nem vártam többet... Mégis ott van az, hogy valamit, valamit ami több ennél, ki lehetett volna hozni a filmből. Habár majd' 2 órás a film, gyorsan elillant, főleg a felpörgetett másik felével. Az átvezetések azonban jók, a dialógusok pedig pont annyit hoznak, mint amit a történet is megkíván!
A látvány tényleg nagyon jó, erősen érezhető, hogy sok munka volt benne, minden élethű, még a legapróbb robbanás (már, ha van apró robbanás!) is!
A szereplők viszont jót alakítanak! Kit Harington (Milo) tökéletesen hozza azt a gladiátort akit ráosztottak, tetszettek az érzelemkifejezései és az a természetes alakítás, Adewale Akinnuoje-Agbaje-ra (és tényleg ígyhívják, a filmben Atticus) szintén ez vonatkozik. A női főszereplő Emily Browning (Cassia) néha picit idegesítő, de összességében szépen teljesít!
Összegezve ez egy látványfilm, egyszer nézhető, emészthető, egyszerű sztorival!
5.7/10
5/10
