Én a Pókembert - mint képregényhőst - mindig is szerettem, sőt az egyik kedvencem Batman után. Ez lehet csak azért van így, mert kisgyermek koromban még azok az idők jártak, amikor nem jöttek hetente az újabbnál újabb képregényfilmek. Akkor még nem láttam a Supermant és még azt sem tudtam, mi az az X-Men. Addig csak Batman létezett számomra. Majd 2002-ben találkoztam először ezzel a szuperhőssel, és onnantól kezdve rajongtam érte. De ez nem tartott sokáig, mert jött a következő két Pókember-kaland és egyre jobban kezdtem kiszeretni belőle. Az viszont, hogy két éve Marc Webb megcsinálta A csodálatos Pókembert, a legjobb dolog, ami történhetett Spider-Mannel.
Még a szuperhősök sem tartják be az összes ígéretüket. Peter Parker, aki vörös-kék pókruhájában üldözi a gonoszt a nagyvárosi utcákon megígérte szerelme haldokló apjának, hogy kerülni fogja a lányt - és így gondoskodik a biztonságáról. Ám ez egyszer megszegi az ígéretét. Nem elég neki, hogy elkapjon minden bűnözőt, kevés a toronyházak fölötti, őrült tempójú száguldás és lendülés: Gwen nélkül már semmit sem ér az élete. Lehet, hogy meg fogja bánni: egy új szupergonosz ellenfél, Electro felbukkanása ugyanis minden eddiginél nagyobb veszélybe sodorja - és a múltjából is újabb, tisztázatlan emlékek kísértik...
Azzal kell kezdenem, hogy nekem két éve iszonyatosan bejött az újfajta (képregényhűbb?) változata Pókembernek. Minden kisebb hibája ellenére is szeretem, és sokkalta jobban tetszik, mint a Sam Riami-féle trilógia.
Andrew Garfiled, mintha erre a szerepre született volna. Tökéletes választás volt Peter Parker szerepére, de ez már az első részben kiderült. Nem csak, hogy remekül van megírva maga a karaktere, de ezt fantasztikusan el is tudja játszani, szinte lubickol a szerepében. Emma Stone még mindig remek Garfield mellé, akinek szintén jól megírt karaktert kell alakítania, akinek nem csak abból áll a szerepe, hogy minden játékidejében bárgyún néz, és sikoltozik (lásd Kirsten Dunst). Dane DeHaan Harry Osbornja sem túlzás egy cseppet sem, és sikerül a film két órájában annyira felépíteni, amit a Raimi-féle három rész alatt sose sikerült.
A filmre legfőképp a túlzsúfoltság jellemző, ezt nem lehet tagadni. Az a helyzet, hogy nagyon látszik a filmen, hogy a Sony beleszólt, hogy minél előbb építsenek fel egy egész Pókember-univerzumot a Disney Bosszúállók mintájára, ami folytán nagyon gyors léptekkel haladnak előre a cselekmények. Míg az első részben alaposan, nem sietve fejtik ki Pókember megszületését és akcióba lendülését egy kis romantikus szállal fűszerezve, addig itt kapunk egy Richard Parker-ügyet, egy Harry Osborn-szálat, egy Elektro-főgonoszt, és egy lepkefingnyi Rhinot, amihez még csatlakozva folytatódik Peter és Gwen kapcsolat is. Valljuk be, ez így elég sok még egy 150 perces filmnek is.
Ez legfőképp az ellenségek vonalán mutatkozik be legjobban. Rhino, ahogy már említettem elég keveset szerepel a filmben, 10 percnél nem többet. Ő amúgy is eléggé súlytalan ellenfélnek tűnik, persze csak így a képernyőn. Electro viszont nagyobb szerepet kapott, ami előre láthatóan jól hangzik, mivel egy eléggé érdekes karakter a filmben. Ám Jamie Foxx alakítása kicsit sem nevezhető jónak. Addig, amíg nem történik meg az átváltozás, egy rossz vicc az egész karakter, ám átváltozása után már elég izgalmas és jól megválasztott gonosz, kár, hogy ő is csak 30-40 percben szerepel.
Az egyik legjobban működő dolog a filmben Peter és Gwen közötti kapcsolat. A két színész között írtóra működik a kémia, látszik rajtuk, hogy a való életben is egy párt alkotnak. A közös jeleneteik és a kettőjük közötti párbeszéd igen el van találva. A másik az elképesztő látványvilág. Annyira jól van fényképezve a film, hogy néhány jelenet (lassítás, különleges látásmód) elvarázsolt és öröm volt nézni. A dráma is nagyobb szerepet játszik ebben az epizódban, és külön pacsi, hogy meg merték lépni azt a film végi dolgot. Most nem akarok spoilerezni, elég annyit elérulni, hogy mindőnket meghatott az a jelenet.
Összességében ismét egy remek képregényfilmet kaptunk a Tél katonája után. Kicsit túlzsúfolt, de még így is szórakoztató nagyon. Számomra remekül kezdődik ez az évi blockbuster szezon. Ezzekkel a készítőkkel még elnéznék vagy 3-4 Pókembert...
8/10
