Több mint 10 évvel ezelőtt, pontosabban 2003-ban Chan-wook Park készített egy filmet egy japán mangából, ami az évek során kultfilmmé vált és rengeteg filmrajongó kedvence lett híres jeleneteivel, a vágás nélküli baltás összecsapással, a polipevéssel vagy magával a témájával. Így mondanom sem kell, hogy mekkora vízhangja volt a filmes portálokon, amikor kiderült, hogy Spike Lee elkészíti az amerikai változatot…
Joe Doucett egy igazi féreg, aki folyton részeg, az ügyfelei feleségére hajt és nem mellesleg a családját is hanyagolja. Egy este ismeretlen tettesek elrabolják, és egy szobába zárják. 20 év múlva szabadon eresztik és 4 napja van rá, hogy kiderítse ki zárta be, és hogy miért…
Nem szépítem a dolgot: Spike Lee fogta az Oldboy című filmet és gusztustalanul megerőszakolta. Teljesen olyan érzésem volt, mintha az eredeti film paródiáját látnám. Mondom ezt úgy, hogy a 2003-as film nem tartozik a kedvenceim közé, bár elismerem, hogy tényleg nagyon jó. Csupán az bosszant, hogy megnézve ezt a 2 órát, felesleges volt filmet csinálni, mert nem hogy remakeként, de még szimplán filmként is szar.
A főhőst egy percig nem lehet komolyan venni. Kap a film elején egy 10 perces montázst, hogy ő mennyire egy genyó ember, ezáltal a film végéig, nemhogy nem szurkolunk neki, hanem imádkozunk érte, hogy minél előbb haljon erőszakos halált. A karaktert eljátszó Josh Brolin sem segít abban, hogy megváltozzon a véleményünk. Rég láttam ennyire nevetséges alakítást és nem csak tőle, hanem kompletten az egész színészi gárdától. Pedig van itt nekünk egy Samuel L. Jackson, egy Sharlto Copley és egy Elizabeth Olsen.
De ami még fájóbb, az maga a forgatókönyv. Elsőként nem tudták eldönteni, hogy egy az egyben átmásolják-e a történetet vagy egy másik filmet csináljanak. Ami azokat nem fogja zavarni, akik nem látták az eredetit, de a másik fele csak kapkodja a fejét majd, hogy akkor most ez remake vagy nem remake. De ezt szerintem a készítők sem tudták igazán eldönteni. Majd jönnek a teljesen hihetetlen jelenetei a filmnek…
A bebörtönzés és az ott játszódó részeket látva a nézőben felmerülhet, hogy valamelyik óvatlan pillanatba ráült a távkapcsolóra és valami brazil szappanoperára kapcsolódott-e a tévéje, annyira szánalmasan csöpögősre sikerültek azok a részek. Majd a 20 évig bebörtönzött főhősünk kipattan egy Louis Vuitton bőröndből és egyből megtanul okostelefont használni, amint megcsörren az iPhoneja. De nem baj, pont ilyen gyorsasággal tanul meg internetet használni is. Persze csak az után, hogy ok nélkül halálra ver egy egész amerikai focicsapatot, amit a bebörtönzése ideje alatt tanult meg azzal, hogy ütötte a falat meg felüléseket csinált.
Majd olyannyira súlytalan maga a nyomozós szál is, mint amilyen lesz a befejezés. Mert míg az eredeti filmben megvolt a misztikus atmoszféra, az izgalmas nyomozás, a titkok kiderülése és az a bődületesen maradandó befejezés, addig itt pár percen belül megöl minket az unalom. Persze vágás nélküli kalapácsos jelenet itt is volt és egy polipos kikacsintás is, amit értékeltem.
Összességében kapunk egy 2 órás Hollywood-i limonádét, komolytalan szereplőket, egy unalmas nyomozást és egy súlytalan, kotyvasz befejezést. Mondanám, hogy ajánlom annak, aki csak ki akar kapcsolódni 2 órára, de sajnos vele is elég szépen kib*sznék...
3/10
