„Az élet nagyon hosszú.” – T.S. Elliot
Az Augusztus Oklahomában egy színdarabból készült film, aminek forgatókönyvén a színdarabot is író Tracy Letts (Killer Joe) dolgozott, és John Wells rendezővel karöltve olyan színészek tolmácsolásával tudhatjuk meg a Weston család történetét, mint Meryl Streep, Julia Roberts, Chris Cooper, Ewan McGregor vagy Benedict Cumberbatch.
Beverly Weston költő, aki alkoholproblémákkal küzd, míg felesége, Violet szájrákban szenved és eközben még gyógyszerfüggő is. A férj felbérel egy gondviselőt, ő pedig eltűnik. A család összegyűlik, hogy megkeressék a családfőt, de hiába, ugyanis öngyilkos lesz. Ez az esemény pedig újra összehozza a nagy és furcsa családot…
Most így hirtelen mindenki azt hiszi, hogy ez a film a család újraegyesüléséről fog szólni, de itt mindenkit ki kell ábrándítanom, ugyanis pont az ellenkezőjét fogják tapasztalni ebben a két órában: a család lassú, kínokkal teli szétrohadásának krónikája ez a film. Bárcsak szebben is kifejezhettem volna magam, de aki majd megnézi a filmet, az tudni fogja, hogy miért ezt a kifejezést használtam.
Ugyanis durván sokkoló ez a film. Nem, nem azért, mert szörnyű vérontás várható, hanem azért, mert itt a család minden egyes tagjának felszínre kerülnek a mocskos dolgai és a dialógusokból származó információmorzsákból rájöhetünk, hogy senki sem az, akinek az első pillanatban hittünk. A film kezdetétől percről percre nő a feszültség a családon belül, míg el nem érünk a csúcsponthoz, a vacsorához, ahol pattanásig feszülnek az indulatok és kiborul az a bizonyos bili.
Tracy Letts forgatókönyvíró érdeme, hogy egy perc nyugtod sem lehet a film közben, mert másodpercek alatt tudja az idillikus, vicces beszélgetéseket egy iszonyatos veszekedésbe torkoltatni, ami olyan hatásosra sikerül, hogy még magad is lesütöd a szemedet szégyenedben.
Persze ezt az egészet elő is kell adni, amire telitalálatos színészgárdát verbuváltak össze. Most szépen felsorolhatnám egyenként a színészeket és agyba-főbe dicsérném őket, mennyire csodálatosak, de elég, ha azt leírom, hogy bámulatos, amit ebben a két órában művelnek. Hiszen a forgatókönyv lehetővé teszi, hogy - akár egy kis időre is – de mindenki megkapja a maga játékidejét, hogy karaktere bőrébe bújva iszonyatosat játsszon nekünk a képernyőn.
Ez egy kőkemény családi dráma, ami eszünkbe juttatja, hogy néha nem olyan csodás az élet, mint ahogy azt elképzeljük. Hogy vannak családok, amelyeknél már annyi a probléma, hogy azt még egy halálos beteg anyuka sem tudja feledtetni, és hogy vannak bűnök, amelyek megbocsáthatatlanok...
8/10
