Ray Breslin egy igazi szabadulóművész, aki nem holmi bűvésztrükkökkel keresi a kenyerét, hanem börtönökből lóg meg, ezzel rávilágítva a fegyházak gyenge pontjaira. Legújabb megbízása során viszont félrecsúsznak a dolgok és egy világtól elzárt, első pillantásra teljesen szökésbiztos börtönben találja magát, a helyzet pedig komoly: nincs mentési kód, ha baj van, nem hozzák ki az emberei. Így elkezdődik az éles bevetés, aminek során nem csak épségben kell kijutnia a létesítményből, de azt is meg kell tudnia, ki akarta elérni azt, hogy eltűnjön a Föld színéről.
Aki elolvassa a szinopszist, már sejtheti, ez nem egy újabb eszeveszett akcióáradat Sly barátunktól, hanem egy kissé komolyabb, pörgős thriller, ami első blikkre egy jól megírt, fordulatosnak tűnő forgatókönyvvel operál. De ahogy halad előre a cselekmény, világossá válik, hogy az írók csak alibiztek és ha elkezdjük keresni a hibákat a sztoriban, idővel egyre többet találhatunk.
De ne szaladjunk ennyire előre, mert azért ez a mozi nem csak egy blöff, vannak azért érdemei is. Például Stallone új hőse, Ray Breslin egy igazán szimpatikus figura, ahogy segítőtársa, Rottmayer is egy könnyen megkedvelhető karakter és külön öröm az, hogy őt az ex-Terminátor, Arnold Schwarzenegger kelti életre, meglehetősen jól. A film tempójával sincs gond, végig pörögnek az események, üresjáratok nincsenek. De ami talán a legnagyobb pozitívuma a Szupercellának, az a remek hangulata. A készítők nagyszerűen visszaadják a '80-s, '90-s évek mozijainak az atmoszféráját, bár ez azért a két nagypapakorban tengődő főszereplőnek is köszönhető, akik külön-külön is elvisznek a hátukon egy filmet, de így együtt még szórakoztatóbbak.
Sajnos, ahogy már fentebb utaltam rá, nem egy tökéletes darab ez, úgyhogy jöjjenek azok a negatívumok. Elsősorban ez ugye nem egy akciófilm, de ha már vannak benne bunyók és tűzpárbajok, azokra jobban oda kellett volna figyelni. A mozgalmasabb jeleneteknél igencsak gyenge az operatőri munka és a vágás, ez pedig azt eredményezi, hogy mi, nézők, alig látunk valamit a látványosnak szánt képsorokból. Ez leginkább a finálénál zavaró, ahol két főszereplőnk szinte egy kisebb hadsereget küld a túlvilágra (még Arnold is megragad egy jókora gépágyút), de ez teljesen súlytalanul és dinamikátlanul lett megkoreografálva.
És ugye itt a sztori is, ami egy darabig működőképes, de aztán egyre jobban kiütköznek a gyenge pontjai, például a rendkívül korszerű és szinte szökésbiztos börtön őrei és egyéb alkalmazottjai elég alul képzettek és számtalan hibát ejtenek. De ennél és zavaróbb az, hogy hiába a jó szereposztás, néhány karakter nagyon kihasználatlan maradt. Például Jim Caviezel egész jól alakította a börtönigazgatót, de alig engedett neki teret a forgatókönyv, ugyanez a helyzet az orvost megformáló Sam Neill-el és Sly egyik társa bőrébe bújó Vincent D'Onofrio-val is. Azonban annak örültem, hogy a híres rapper, 50 Cent csak pár jelenet erejéig bukkant fel. Komolyan, ki hiszi el erről a hapsiról, hogy hacker zseni?
Összességében viszont szórakoztató ökörség ez. Jó volt a Feláldozhatókon kívül is együtt látni a két öreget és azért a hangulat is rendben volt, tehát aki egy laza, másfél órás agykikapcsolásra vágyik, nyugodtan vegye szemügyre a két koros akcióhős legújabb kalandozását.Bár, azért remélem azért a jövőben kissé igényesebb alkotásokban fogják irtani az ellent, akár külön, akár együtt.
6,9
7/10
