Christine Brown szép karrier előtt álló Los Angeles-i hitelügyintéző, aki boldogan él jóképű barátjával, Clay Dalton professzorral. Életük addig a napig csodás, míg Christine-t fel nem keresi a bankban a rejtélyes Mrs. Ganush, hogy a házát sújtó jelzálóghitel törlesztésére haladékot kérjen. A csinos, fiatal nőnek el kell döntenie, mi a jobb: ha jóindulatú az öregasszonnyal, vagy ha megtagadja a segítséget, hogy bizonyítsa rátermettségét főnöke, Mr. Jacks előtt, és előléptessék? Christine az utóbbi mellett dönt, és az előtte térdeplő öregasszonyt látványosan megszégyenítve elküldi, aki bosszúból átokkal sújtja, pokollá változtatva életét. A Lamia átok lényege, hogy gonosz szellem kezdi kísérteni a lányt, és csak pár napja marad, mielőtt elnyeli a pokol. Mivel szkeptikus barátja egyáltalán nem érti őt, a halálra rémült lány felkeres egy látnokot, hogy megmentse lelkét az örök kárhozattól. A médium mindent bevet, hogy Christine élete visszatérhessen a normál kerékvágásba. Ahogy a gonosz erők közelednek, a lánynak szembesülnie kell az elképzelhetetlennel: milyen messzire képes elmenni, hogy megszabaduljon az átoktól?
Vannak az olyan horror filmek amik az egész játékidő alatt próbálják fenntartani a félelmet, és a nézőbe kényszerítik azt, és vannak az olyanok mint ez a film. A folytonos rettegés helyett sokkal inkább a hirtelen felbukkanó képekkel próbál sokkolni minket, és ennek tetejében az undorító jeleneteket sem mellőzik. Ez a második pont erre a filmre sokkal jobban vonatkozik, főként az elejénél. Ezek mellett még a karakter felépítésre tesznek nagyobb figyelmet.
A történet eléggé jól indul. Tetszik, ahogy az egész elkezdődik a bankban. Az öregasszony karakter nagyon hatásos már az első megjelenésnél is, ahol a körmeivel játszadozik dallamot az asztalon. Aztán a szeme is egy csúcspont, amit a későbbiekben egy kicsit elrejt majd a főhősünk! :D Na de aztán következik amire lehet számítani, de olyan módon amire senki nem számít. Itt lép életbe a lehető legundorítóbb jelenet. És bár a gonosz halott készítőjének ezen filmjéből kivágták a véres jeleneteket, ezek nagyon jól megdobják a hangulatot. Aztán következnek az ijesztgetős jelenetek, és az olyan poénok, amin talán inkább sírni kéne, de akaratán kívül is mindenki biztosan nevetni fog (gondolok itt pl. a kiscicára aki visszatér a film vége felé). És a végére hagyták a pálmát, ami viszonylag vicces volt, de a film hangulatát olyannyira röhejessé tette, hogy sokak szerint a legnagyobb hibája a filmnek. Kapaszkodjatok meg! Képbe jön a beszélő kecske, és a megszállott alakunk aki eljárja majd az örömtáncát. Ezek a jelenetek sokkal inkább sokkolják az embert a betegségével. A végére pedig egy olyan végső megoldást alkalmaztak amire szerintem senki nem számított. Szinte felszólaltam, hogy mi a f...z?!
Szóval a nagyon kemény száguldást a pokol felé mi tette még komolyabbá? Hát a karakterek. És itt elhihetitek, hogy nem a főhősre gondolok, aki jócskán alul teljesít. Igen Alison Lohman gyengén játssza a szerepét, és sajnos ez érződtetik a nézőben. Aki viszont mindennél többet ér a filmben az Lorna Raver akinek ez az egyetlen filmje. Pedig szívesen vélném felbukkanni pár horror filmben!
Összesítve egy kemény horror a maga horron belüli stílusban. Sam Raimi bebizonyította, hogy ő tud alkotni az előtte felépített klisék ellenére is egyedit. Egyszer mindenképpen ajánlott a horror kedvelőinek! :)
6,7/10
8,0/10
