Öccsének korai halálának évfordulóján Jack O'Brien, a modern világ rohanásába belefásult építész visszagondol sorsfordító gyermekkorára, azokra a texasi kisvárosban töltött évekre, mikor elveszítette ártatlanságát, angyali édesanyjához és szigorú édesapjához fűződő kapcsolata pedig örökre megváltozott. Az emlékek felidézése közben talán nem csupán a saját, de az egész emberiség helyét is megtalálja az univerzumban.
Manapság a hollywoodi filmek elsődleges célja, hogy hasznot hozzanak. A nagy blockbusterek vonzzák be a nézőket a mozi termekbe, míg a „kis” független filmek (underground filmek) például Európából nem hoznak pénz a készítőknek. De ennek ellenére Amerikában is szórtan előfordulnak olyan alkotások, amelyek rengeteg értéket hordoznak magukban. Ilyen „Az élet fája” című remekmű is...
A rendező (Terrence Malick) ötödik profi hollywoodi filmje egy olyan művészfilm, amely egy hatalmas feladatra vállalkozik: be akarja mutatni létünk értelmét és helyünket a világban, sőt az egész univerzumban. Arra a kérdésre igyekszik válaszolni, hogy mit keresünk itt, a világban? Mi létezésünk oka és értelme/célja? A választ természetesen a film adja meg, mely olyan elegánsan lett megszerkesztve és olyan a képi világa, amilyet az ember nem gyakran lát, legyen szó régi vagy mai filmről. És ez a film 2012-es! Ilyenkor gondolhatja az ember, hogy vannak még csodák a film világában is… Nem csak technikailag lenyűgöző, de a színészek is nagyot játszanak. Brad Pitt élete egyik legnagyobbját adja, a gyerek színészek pedig (és az ilyen nagyon ritka) kiválóan játszanak. Ami pedig felteszi a pontot az „i”-re, az a zene, mely a képi világgal együtt dob nagyot a filmen. (Ez írás közben is ezt hallgattam: https://www.youtube.com/watch?v=_XLGWfEGZU0)
6,7/10
10/10
http://online-filmek.hu/film/3716-az-elet-faja
