Egy évtizede megtörtént kommandós esetet dolgoz fel a látványos film: 1993. október 3-án közel 100 ejtőernyős amerikai katonát dobtak le Mogadishuban, Szomália fővárosában Mike Steele kapitány (Jason Isaacs) vezetésével. A polgárháborút szító hadúr és szárnysegédei voltak a célpontok. A 45 percesre tervezett villámakció 16 órás vérfürdőbe torkollott. 18 katonát és két Black Hawk típusú hipermodern harci helikoptert veszítettek az amerikaiak. A sikertelen akció a szomáliai amerikai akciók beszüntetésére hangolta az otthoni közvéleményt. Mark Bowden nagysikerű naplójából készült a drámai pillanatokban bővelkedő mozi.
Azt hiszem nyugodt szívvel írhatom le, hogy a film a legkiemelkedőbb a stílusán belül. Muszáj volt ezzel kezdenem, de kicsit részletesebben kitérek rá, hogy miért is állítom ezt. Kezdeném a sztorival, amiben semmi kifogásolhatót nem lehet találni. Ez nem nagy csoda, hiszen a film egy akkori katona naplója alapján lett megcsinálva. Mégis kikell emelni, hogy úgy oldották meg, hogy a közel két és fél óra játékidőben minimális legyen az olyan jelenet, ami:
-
-
-
-
-
-
-
- Nem lényeges a filmben
- Nincs benne akció
- Kihagyható
-
-
-
-
-
-
Ezzel annyira betaláltak, hogy egy két órás pörgős háborús drámát kapunk a javából. Az adrenalin végig vezeti az egész filmet. Nem azt mondom, hogy átnyújtja nekünk a löketet amit a katonák átélhetnek, de kicsit belevezet, mit érezhetnek, és hogy mit gondolhatnak. Szóval a stresszt is megkapjuk, mert nem kiszámítható a film.
A szereplőgárdára rátérve azt lehet elmondani, hogy egy nagyon jól összeszedett csapat lett. Vannak köztük nem olyan ismert sztárok, de vannak akik azóta szép sikert futottak. Amit talán változtatnék, az Tom Hardy szerepe. Abban változtatnám meg, hogy több jelenetes karaktert adtam volna neki. Ezt persze befolyásolta, az is, hogy nem volt olyan nagy név mint ma például. Na, de mindegy is. A lényeg az, hogy nagyon jól játszó színészeket kaptunk.
A rendező Ridley Scott volt, akinél a film jó kezekben volt. Amit viszont kicsit nehezen értek meg, az az, hogy egy ilyen film hogy nem hozott sokkal nagyobb hasznot, mint amennyit beleköltöttek. Ha jól tudom 80 millió körül volt a haszon, ami ha nézzük a film minőségét, akkor kijelenthetjük, hogy nem sok. Mondjuk, a film nyert 2 Oscart amit meg is érdemelt!
Zenékért a mára jól ismert Hans Zimmer felelt, aki jelenetekhez illő hangaláfestést nyújtott, és élvezhetőbb volt a film. Ha drámai volt a hangulat, akkor a zene is, és ezzel még jobban bele éltük magunkat a filmbe.
A film fényezéséhez még hozzátenném, a jelenetek drámaiasságát. Átélhetővé teszi számunkra is a fájdalmat. A film szerencsére még kimerte jelenteni, hogy az amerikai katonák közel sem tökéletesek (mai filmekben agyon vannak fényezve). A végén levő jelenet pedig egy igen szép gesztus (A 19 halott katona neve látható ott). Látványilag is nagyon ott van a film, és kellően jól bántak a vérrel is. Sebesülések közt néha nagyon durvákat is mutatnak, de ez is reálisabban közelíti meg a háborút.
A film egy alapfilm amit mindenkinek látnia kell, aki szereti a háborús drámákat. Biztosra mondhatom, hogy nem fog csalódni. Jó szórakozást! :)
7,7/10
10/10
