Vannak emberek, akik bármit rá tudnak sózni embertársaikra. Nick és Billy született kereskedők: bájosak, jó fejek, hazudósak: mindent eladnak ám a cég, amelynek dolgoznak, csődbe megy, és ők elvesztik az állásukat. Kénytelenek új életet kezdeni, csak fogalmuk sincs, merre induljanak. Míg végül néhány szerencsétlen véletlen és még szerencsétlenebb próbálkozás után a Google gyakornokai lesznek. Nem ismerik ki magukat a digitális világban, azt sem tudják, mi az a posztolás és mit jelent az, hogy LOL. Húszévesekkel kell megküzdeniük az új állásért - de ők bármire hajlandóak, és majdnem mindenre képesek: a régi gárda nem adja meg magát.
Elég nagy hype övezte ezt a mozit. Azt mondták ez egy rekeszizom szaggató vígjáték, nagyon jó, nagyon szupi, szereti majd mindenki!
És tényleg a trailer alapján én is így gondoltam, és úgy ültem le megnézni ezt a filmet, hogy vártam valamit tőle. De csalódnom kellett!
Maga a történet még helyén van, jó pofa és lehetne vicces! Ám ezt meg is kellett volna valósítani, ami bizony nem sikerült Shawn Levy rendező úrnak. A dialógusok csapni valóak, az átvezetések néhol jók, néhol pedig kiemelkedően rosszak! 119 perc a film, mégis úgy éreztem, hogy az egész elkapkodott, pedig 2 óra, amibe bele lehetett volna foglalni ezt az egészet egy normális kivitelbe!
Egy vígjáték döntő része a poénok. Hát felemás... Voltak benne tényleg jó poénok, ám nagy százalékban harmatgyengék voltak!
Színészi alakításokban... Szóval nem is az a gondom, hogy Owen Wilson vagy Vince Vaughn (Nick és Billy) rosszul játszanának, hanem, hogy a nevüket adták ehhez a gyenge filmhez. Szóval jót, vagyis elfogadhatót alakítottak, ám a rossz dialógusok és poénok miatt, ez nem olyan sokat számít!
Egyszer megnézhető, ám nem hagy maradandó nyomot!
6.3/10
6/10
