A viharos szelek éhes cápákat ragadnak ki az óceánból egy Los Angeles-i hurrikánban. Még a sivatagos területek lakói sincsenek biztonságban a szörnyű ragadozóktól, és a természet legjobb gyilkosai elől kell meneküljenek. De vajon hova lehet elrejtőzni olyan cápák elől, melyek az egekben is képesek vadászni?
Amikor meglátok egy ilyen filmet, mint ez itt, akkor olyan érzésem támad, hogy ezt muszáj látnom. Aztán az átlagos 1.5 órás film végén ezt nagyon megbánom! Utóljára ilyen érzéseim a Kétfejű cápa után volt.
2 közös dolog van a 2 említett filmben:
Cápák
Asylum
Jó, ha nagyon szigorú vagyok, akkor még 3. pontba oda írhatnám - és elnézést a vulgáris kifejezésért -, hogy szarok! Mivel tényleg! Most a Kétfejű cápáról nem beszélek, de ez... erre nincsenek szép szavak. A történet tökéletesen összecsapott és átgondolatlan, az átvezetések gagyik, a felhasznált vizuális effektek.. Effektek? Nem lehet, hogy egy 16 éves kissrácot bíztak meg a feladattal? Bár azért a mai fiatalok talán még jobbat is csinálnának. Ugyanis ebben a filmben nagyjából 10 évvel van visszamaradva a technika. A szereplők alakításairól ne is beszéljünk! Ugye ott van Ian Ziering, Fin szerepében. Ő konkrétan Bruce Willis-t játszik, ő megment, ő mindenkit, ő nagyon kemény. Kedvencem mikor át akarnak jutni egy úton, ahol folyton átcsapnak a hullámok, és mindezt úgy teszi, mint, ha hatalmas feladat lenne... miközben az egész - számoltam - 3 másodpercig tart! És akkor még mondhatnánk, hogy Tara Reid-ért (a filmben April) érdemes megnézni, pedig nem. Az alakítása - a többi szereplőéhez hasonlóan - nagyon rossz, és még nem is néz ki jól.
Tehát összegezzük: rossz történet, rossz megvalósítás, rossz szereplők!
Kinek ajánlom?
Aki kínozni akarja magát 86 percen keresztül, egyébként meg senkinek!
3.5/10
1/10
