Amilyen zökkenőmentesen történik a Star Wars folytatások készítése a Disney stúdiónak, olyan nehezen megy az antológiafilmek összehozása. Emlékszik még mindenki, mennyi bonyodalom volt már a Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet utómunkálatai során is, ami azért hagyott némi nyomot a végeredményen, ám a Han Solo-ról szóló (haha) spin-off már a forgatás közben akadályokba ütközött.
Kezdve azzal, hogy öt hónapnyi forgatás után kirúgták a Phil Lord - Christopher Miller rendezőpárost, mondván hogy merőben eltérő elképzeléseik voltak a filmmel kapcsolatosan. Aztán keringtek olyan pletykák, hogy színésztrénert kellett fogadni a címszerepet játszó Alden Ehrenreich-hez, annyira semmilyen a színészi teljesítménye. Valamint a frissen érkező Ron Howardnak nem csak, hogy be kellett fejeznie a filmet, de a közel 70%-át újra is kellett forgatnia.
Így a gyártási költség az egekbe szökött, a 250 milliós budgettel pedig a legdrágább Star Wars-filmmé vált. A marketing kampány sem volt túl meggyőző, így nem sok jóra számíthat a jegypénztáraknál sem. Mondhatni, innen szép nyerni...
Maga a történet kb. 3-4 évet ölel fel Han Solo életéből, amiből megtudhatjuk, hogy állt birodalmi rohamosztagosnak, hogy ismerkedett meg Chewbacca-val és Lando-val, majd hogy vált azzá a vérbeli csempésszé, akit megismertünk a Star Wars: Egy új remény-ben....
Talán a Solo: Egy Star Wars-történet-tel voltam úgy először, hogy a hír hallatán nem akartam egyből rohanni a moziba, akármekkora Star Wars-fannak is tartom magam. Lehet azért, mert igazából nekem már a Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet és a Star Wars: Az utolsó Jedik is egyfajta csalódás volt.
Ám úgy gondoltam, mégis adok neki egy esélyt, és szerencsére jól tettem. Lehet azért, mert az előzetes elvárásaimat nagyon alacsonyra helyeztem, de a Solo: Egy Star Wars-történet végül pozitív csalódás lett. Persze, mondanom sem kell, hogy a közelében sincs az eredeti trilógiának vagy a Star Wars: Az ébredő Erő-nek, de viszonylag egy korrekt Star Wars-történetet kaptunk.
Ez a korrekt jelző pedig leginkább Ron Howardnak köszönhető, aki a rendelkezésre álló rövid idő alatt a tőle megszokott megfelelő iparosmunkát tette le az asztalra, ami miatt végül senkinek sem kell szégyenkeznie, de úgy vagyunk vele, hogy igazából nem maradtunk volna le semmiről, ha végül mégsem készül el ez a film.
De elkészült, és azt mindenképp le kell szögezni, hogy a film karakterei és színészei egészen jól el lettek találva. Kezdve a címszereplő Alden Ehrenreich-hel, aki még az első percekben kissé szokatlan, de a játékidő elteltével a néző egyre jobban el tudja hinni ennek a srácnak, hogy ő a fiatal Han Solo.
Donald Glovernek még ennyi sem kell, már rögtön az első jelenetével megvillantja tudását és végig lubickol Lando szerepében. Woody Harrelson és Paul Bettany behozása is üde színfolt a Star Wars-univerzumban.
Jonathan és Lawrence Kasdan forgatókönyve azonban eléggé ismerős sablonokból épül fel, ami miatt nagyon meglepetés sem vár ránk, a finálét leszámítva. A film cselekménye és legtöbb jelenete előre kiszámítható, így semmi izgalmat nem hoz, azonban még így is elég szórakoztató ez a két óra, ami miatt viszont egy percig sem lehet unatkozni rajta.
A Solo: Egy Star Wars-történet egy korrekt iparosmunka lett, ami ugyan végig szórakoztató tud lenni, ám újszerűséget nem igen hoz az univerzumba. A színészek remekelnek, de a forgatókönyv csupán az ismerős panelekből építkezik. A végeredmény összességében pozitív csalódás, de lényegében nem történt volna semmi tragikus, ha végül mégsem készül el ez a Star Wars-sztori.
