„Ha szereted Tomot, láthatod, ahogyan fantasztikusan játszik ismét, ám ha ki nem állhatod őt, akkor kiélvezheted, hogy kábé 200-szor meghal a vásznon." – Doug Liman, a film rendezője
Hiroshi Sakurazaka 2004-ben megjelent All You Need is Kill című könyve alapján készült a film, ami egy jó ideig ezt a címet viselte, ám a készítők úgy gondolták, hogy ez a név eléggé sötét és borongós hangulatot sejtet majd, és mivel ők csak kis részben szerették volna a könyv nyomasztó hangulatát átvinni és inkább popcornosabb irányba terelni a filmet, megkapta az Edge of Tomorrow keresztséget.
Földönkívüliek támadják meg a Földet, és miután Amerikát már teljes mértékben elpusztították, az emberi túlélők Angliában próbálják meg útjukat állni a Mimiceknek nevezett űrlényeknek. Cage, a marketingszakos tiszt távol áll a harctól, ám amikor minden segítségre szükség van, őt is bevetik, de rögtön a harc elején életét veszti. Ám egy bizarr ”találkozásnak” köszönhetően egy aliennel, lehetővé teszi főhősünknek, hogy újból és újból újraélje az utolsó napjait…
Cage szerepére eleinte Brad Pittet akarták meggyőzni a készítők, de végül Tom Cruise kaparintotta meg a szerepet, és milyen jól jártunk így. Cruisenak mindig is jól álltak a sci-fik és az akciófilmek, így szokás szerint most is remekel. De ami a legnagyobb öröm volt számomra, hogy most a másik oldalát láthatjuk. Legtöbbször kemény főhősöket testesít meg, ám itt pont az ellenkezőjének lehetünk szemtanúi. Egy gyáva férfi, aki a csatában még az sem tudja, hogyan kell kibiztosítania a fegyverét. Mindenki fellöki, esik-kel és rögtön pár perccel a bevetése után meghal. Meg ezt követően még jó párszor. Emily Blunt sem a tőle megszokott karaktert hozza. Kemény 3 hónapos edzést követően bújt bele a kemény, Full Metal Bitch gúnynevű Vrataski bőrébe.
Mind a történet, mind a cselekmény egyáltalán nem egyedi. Rengetegszer láttuk már, hogy jönnek a földönkívüliek és el akarják foglalni bolygónkat. Jó pár filmben megtörtént már az időhurkos csavar. Így okkal róhatjuk fel, hogy ezeket a momentumokat már láttuk más filmeknél, így miért érdekelne pont A holnap határán. Szerintem azért is, mert akár láttam már máshol, akár nem, annyira jól össze van rakva ez a film, hogy egyszerűen még így is marha nagy élmény.
A film szerencsére nem követi el azt a hibát, hogy kb. az ötödik próbálkozás után már tud mindent és legyőzhetetlenné válik főhősünk, hanem folyamatosan jelenetről jelenetre haladva tapasztalja meg, hogy mennyire nehéz út vezet ahhoz, hogy egy remek harcos váljon belőle és ehhez nagyon jól jön az, hogy remek tempóval rendelkezik a film. Az első pár újjáéledésnél még lassabb, több jelenet ismétlődik meg újra, majd ahogy egyre jobban merülünk bele a csatába, annál pörgősebb és annál feszesebbek a jelenetek.
Idén nyáron talán most jöttem ki először elégedett vigyorral az arcomon egy blockbuster után. Nem hazudtolták meg magukat a pletykák, és Tom Cruise ismét egy baromi jó filmet tett le az asztalra Limannal, akinek már köszönhettünk egy Bourne Identity-t és egy Mr. & Mrs. Smith-t.
8.5/10
