Tudtam hogy magyar film. Nem, nem voltak elvárásaim, tudom jól hogy rég készült jó magyar film. Fekete komédiától se szoktam sokat várni. Megnéztem, hogy meg legyen nézve.
Kellemes meglepetés, magyar alkotás, amitől nem tiltanék senkit el. Története nem túl bonyolult, konkrétan 3 poénra emlékszem ami jó volt, operatőri munkát akkor tartom jónak amikor nem zavar, ebben a filmben pedig nem zavart. Remélem hogy a magyar filmgyártás legalább ennyire jó filmeket fog produkálni mint ez, mert a 2013-as évben annyi magyar nézésre érdemes film jött ki hogy egy hosszabb téli este meg lehet nézni az egészet. A film jó, na nem annyira mint a hollywoodi szuperprodukciók, de legalább nem a magyar filmgyártást húzza tovább a mélybe ...
Milán (Ötvös András) a félig horvát, félig magyar srác a horvát seregből dezertálva 1992-ben, a délszláv háború második évében szökik át Jugoszláviából Magyarországra, és mint korábbi orvostanhallgató, a budapesti mentőknél szerez magának munkát. Két állandó társa Kis Tamás (Keresztes Tamás), a mentőautó sofőrje és Fék doktor (Rába Roland), a háromfős éjszakai rohammentő csapat főnöke. A lelkes és lelkiismeretes ápolófiút hidegzuhanyként éri, mikor kiderül, hogy társai válogatnak a betegek között. Miközben életeket mentenek meg, időnként hagyják meghalni az időseket és a gyógyíthatatlan betegségben szenvedőket, sőt még az is előfordul, hogy siettetik a halálukat. Milán számára kiderül, hogy a mentőautó hátuljában zajló illegális eutanáziáknak van üzleti oldala is. A pénzre neki is szüksége van, mert ki akarja szabadítani a szarajevói ostromgyűrűben rekedt bosnyák menyasszonyát, ezért alkut köt társaival. A bűnbe és a borzalmakba fokozatosan sodródik bele. Úgy válik gyakorlott mentőssé, és éli át az életmentés euforikus pillanatait, hogy közben a halál számtalan arcát is megismeri.
