Nagy várakozás és hype előzte meg Nicolas Winding Refn és Ryan Gosling újabb közös munkáját, mivel két évvel ezelőtti filmjük, a Drive hatalmas kritikai-és közönségsikert könyvelhetett el magának és egy kiemelkedően jó produkció lett belőle. Mind hangulatban, mind megvalósításban nagyon egyedire sikeredett...de akkor térjünk rá új filmjükre, az Only God Forgivesre.
Az amerikai igazságszolgáltatás elől bujkáló Julian egy thai-box edzőtermet üzemeltet Bangkokban testvérével, Billyvel. Ám egyik este megölik Billyt, és a Bangkokba érkező haragtól tomboló, bosszúszomjas anya fia gyilkosának fejét követeli Juliantól.
Amit legelőször le kell szögezni, hogy ez nem egy Drive, sőt semmi köze sincs hozzá azon kívül, hogy a főszereplő ugyanaz, kár is hasonlítani hozzá, aki így tesz, az 100%, hogy csalódni fog. Ez egy különálló történet, más karakterekkel és hasonló látvánnyal. Bár azt meg kell hagyni, hogy ez a film sem igazából közönségbarát, szóval nagyon kevés embernek fog bejönni.
Ryan Gosling hozza ugyanazt a figurát, mint a Driveban: csak akkor beszél ha muszáj, és mindig megfontoltan cselekszik. Vithaya Pansringarm, a jófiú (ki-ki ahogy értelmezi a filmet), maga a törvény, határozott alakításával elvarázsolja a nézőket. Aki viszont a legnagyobbat alakítja, az természetesen Kristin Scott Thomas. Mintha csak ráírták volna ezt a karaktert, valósággal lubickol szerepében.
Brutalitásban most sem szenvedünk hiányt. Tobzódik az erőszakban a film, de ez pozitívan hat, így válik valóságossá a történet. (Meglepő, hogy itthon csak 16+ volt rá a korhatár!) Ahogy azt várhattuk a szimbólumok nagyon fontos szerepet kapnak a filmben, amit a jól felépített vizuális látvány remekül kísér végig.
A hozzászólásokat olvasva, nagyon megosztó ez a film. Sokak egy új Driveot vártak, és csalódtak, mások a túlzott szimbolizmust rótták fel, de engem beszippantott erre a másfél órára és csak úgy hagytam, hogy sodródjak az árral. Bevallom, többször nem hiszem, hogy megnézem, de egyszeri szórakozásra nagyon is jó volt.
7/10
