Durva belegondolni, hogy a Warner/DC kezdetleges sötétebb hangulatú, a hőseit kicsit komolyabb hangvételben ábrázoló képregényfilmjei után végül mégiscsak a Marvel általi tuti receptet követve, ők is inkább a könnyedebb szórakoztatást választották.
Itt persze teljesen indokolt, hiszen az alapul szolgáló képregény is arról szól, hogy az árván maradt tinédzser Billy Batson-t választja bajnokának egy varázsló, így ha kimondja a varázsszót, akkor egy istenné tud válni és annak minden képességét megkapja. Világmegmentés helyett azonban elsősorban a tesóval való hülyülés veszi kezdetét...
A Shazam! a jobban sikerült képregénymozik táborát erősíti és szórakoztató két órát garantál mindazoknak, akik nem unják még a tucatnyi szuperhősfilmet. Ennél többet azonban nem tud nyújtani.
Erőssége a szimpatikus karaktereiben, az őket alakító színészeiben, valamint humorában rejlik. Ugyanis szereplői könnyen kedvelhetőek, Asher Angel, Jack Dylan Grazer és Zachary Levi triója között remekül működik az összhang és a humor - még ha néha-néha kicsit túl gyerekes is - kimondottan szórakoztató.
132 perces játékideje azonban túlontúl hosszúnak bizonyul. Mert míg az elejétől kezdve komótos tempóban halad a cselekmény, a karaktereit lassan, ráérősen mutatja be - ami jól is áll a filmnek -, a végénél azonban már nem működik ez a tempó.
Így a végső összecsapás - ahogy az általában lenni szokott a legtöbb ilyen jellegű filmnél - túlnyújtottra sikerült. A tét nélküli összecsapás közben már nagyon érzi a néző a hosszabb játékidőt, és így akaratlanul is többször kezd ránézni az órájára.
Ezen az sem segít, hogy a főgonosz és az őt alakító Mark Strong teljesen felejthetőre sikerült. Már a forgatókönyvben sem kapott elég alapozást a karakter (kivétel az elején, mert az eléggé ütött), így nem is igen tudott mit kezdeni vele a színész. Szemmel láthatóan rutinból hozta a főgenyát, mert az azért csípőből megy neki.
A Shazam! ugyan felettébb szórakoztatóra sikerült, azonban a több, mint két órás hossza miatt a végére kicsit unalomba fullad. Addig viszont jól működik, a poénok jópofák, a karakterek szerethetőek, a címszereplő pedig kedvesen gyerekes. A DC újabb piros pontja a filmes világban.
