Az a jó ebben a franchiseben, hogy igazából nem ülök le nagy elvárásokkal a film elé, ám mégis hoz egy olyan korrekt szintet, ami után (majdnem) mindig úgy állok fel, hogy megérte az a két óra. Ez most sincs másképp. Bár a történet eléggé tipikus, de úgy vagyok vele, ha már folytatni kellett a Creed: Apollo fiá-t, akkor erre a történetre kíváncsi vagyok.

Ezúttal Apollo fia már elnyerte a nehézsúlyú világbajnoki címet, ám a boldogság nem tart sokáig. Ugyanis kihívja a bajnokot Viktor Drago, aki annak az Ivan Dragonak a fia, aki annak idején Apollo Creeddel is végzett egy boxmérkőzésen. Adonis elfogadja a kihívást, ám azzal nem számol, hogy élete legnehezebb meccsét kell megvívnia.

Kicsit féltem ettől a filmtől, mivel ezúttal már nem tért vissza az első részt is sikerre vivő Ryan Coogler (ő épp fekete párducozik), helyére pedig egy eddig leginkább rövidfilmeket készítő arc, Steven Caple Jr. került. Bár sosem rajongtam annyira a spin-off első részéért, de azt mindenképp el kell ismernem, hogy egy korrekt darab, és ebben nagy szerepet játszott Coogler személye.

A folytatás ugyan felér a Creed: Apollo fia színvonalához, ám történetében már eléggé döcögősre sikerült. Adottak az érdekes főbb szereplők, ám karaktereiket nem tudták eléggé mélyíteni a második részre, inkább csak a tipikus dolgok történnek velük, ami nem is lenne akkor baj, ha nem ez töltené ki a film 70%-át. 

Ezzel pedig inkább elpazarolják hőseinket. Azonban ez remekül kedvez a negatív oldalnak, mivel Ivan és Viktor Drago kétség kívül a legérdekesebb karakterek az egész filmben. Nem maradnak meg annak a 2D-s papírvékony ellenlábasnak, mint a Rocky IV-ben Ivan Drago volt, hanem kapnak egyfajta plusz mélységet, ami miatt már sokkal jobban működik a film és annak fináléja. 

Az az igazság, hogy a Creed II. sokkal inkább lett egy családi dráma, mint boxfilm. Ezzel nem is lenne akkora baj, ha például úgy tudnák vegyíteni ezt a két dolgot, mint a Warrior - A végső menet-ben, de ez sajnos nem sikerült nekik. 

De amikor a box kapja a főszerepet a filmben, akkor viszont nagyon működik az egész. Coogler után Caple Jr. is megmutatja, hogy nagyon is ért az akciók megrendezéséhez, így amikor a ringben egymásnak feszül a két férfi, az akkora tesztoszteron löket, amiért tényleg érdemes megnézni a Creed II-t.

Hatalmas meglepetésekre nem igen lehet számítani, ezt a készítők is tudták, így legalább a mérkőzéseket csinálták meg úgy, hogy az üssön (szó szerint). Végig izgalmas tud maradni a finálé, szerencsére nem banálisak a megoldások, és - egy-egy momentumot leszámítva - a film lecsengése is remek. 

A színészekre most sem lehet panasz. Michael B. Jordan még mindig telitalálat a főszerepre, ahogy Tessa Thompson karaktere is jó, Stallone hozza a szokásos formáját, de ahogy előbb már említettem, ezúttal Dolph Lundgren és Florian Munteanu az, akiknek jár az elismerés, mivel már pusztán megjelenésükkel is megtestesítik azt a fajta erőt, ami miatt már előre félted Adonist a ringben.

Végső soron a Creed II. egy nagyon korrekt folytatása lett az Apollo fiá-nak. A magánéleti szál ugyan nem túlságosan működik, de amikor az edzésé és a bunyóé a főszerep, akkor megmutatja, hogy miért kategóriájának egyik legjobbja ez a filmsorozat. Ha ilyen színvonalon folytatódik a Rocky-franchise, akkor nem bánom, ha még készítenek vagy két folytatást...