„Tamara itthon van?”
Szerintem ezzel a véleménnyel egyedül vagyok, de a Hívatlanok, a maga műfaján belül (home invasion) egy remek thriller, ami a rövid játékidőt (86 perc) szépen kihasználva végig odaszegez a képernyő elé, és van egyfajta olyan borzongató hangulata, ami végig kíséri a filmet. Bevételileg is jól teljesített, ám ez a film sem tartozik azok közé, amiket érdemes folytatni.
Nem így gondolta azonban Hollywood. A folytatás ötlete már az első rész után megszületett - szintén Bryan Bertinotól -, ezt dolgozta át az évek alatt Ben Ketai, aki viszont a borzalmas Sötét erdő-t is írta. Azonban bizakodásra adott okot a folytatás Tiffany I Think We're Alone Now című slágerével felvértezett előzetese, valamint Christina Hendricks (Drive, Sötét helyek) és Martin Henderson (A kör) a főszerepben.
A történet középpontjában ezúttal egy család áll, akik út közben megszállnak egy tóparti lakóparkban. Az este azonban egy rémálomba csap át, amint feltűnik három maszkos alak, akik terrorizálni kezdik a famíliát.
A Hívatlanok 2 is húzott egy olyat, mint anno A bűn éjszakája, és a második részre átemelték az alapszituációt egy nagyobb "játszótérre", ami elég vegyesen sült el. Egyrészt az pozitívum, hogy a folytatásra változott a környezet, és így nem válik teljesen önismétlővé a film, másrészről viszont a helyszín kibővítésével elveszik az a klausztrofób érzet, ami a Hívatlanok-nál remekül működött.
Így a második részre a nyomasztó thriller helyett inkább egy slasher horrort kapunk, abból viszont a jobbik fajtát. A karakterek egész jók (akik persze itt is elkövetnek fatális baromságokat), a film rövid és pörgős, valamint a zenéje is kiváló, ami remekül idézi meg a 80'-as évek hangulatát.
A baj a fináléval van, ami eléggé el lett szúrva (érted?!), vagy jobban mondva: túl lett húzva. Egy 85 perces film nem engedheti meg azt magának, hogy egy közel 10-15 perces lezárást kapjon, amiben sorra kapjuk a Péntek 13., vagy a Halloween sokadik részét idéző kínosabbnál kínosabb "fordulatokat".
Összességében a Hívatlanok 2. - Éjjeli préda egy elég igényesen elkészített slasher horrorfilm lett, ami egyszeri nézésre kimondottan ajánlott, viszont az utolsó negyed óra sajnos a tipikus ZS-kategóriás horrorokat idézi. Az első rész mérföldekkel jobb ennél, ám a folytatásnak sem kell szégyenkezni... egészen a fináléig.
