Hollywood már rengetegszer próbálkozott japán animék feldolgozásával, ám legtöbbször még a forgatásig sem jutott el, ha mégis, akkor pedig olyan lett a végeredmény, mint például a 2009-es Dragonball: Evolúció. Shirow Masamune magájából már született egy kultikus alkotás 1995-ben, ami nem csak a rajongóknak kedvezett, de a kritikusok is szerették.
2008-ban még Steven Spielberg szerette volna elkészíteni a maga verzióját, ám a forgatókönyv csak nem készült el. Végül - legalább négy író keze közül - elkészültek vele, és ekkor már Rupert Sanders (Hófehér és a vadász) ült a rendezői székben. A magát is nagy rajongónak tartó Sanders pedig próbált egy olyan alkotást készíteni, ami tetszeni fog a rajongóknak, és ami több emberrel is megszeretteti a Ghost in the Shellt.
A nem túl távoli jövőben járunk. Egy nő autóbalesetet szenved a családjával, de csodával határos módon az agyát meg tudják menteni és betáplálják egy robottestbe. Pár évvel később már a 9-es Részleg legjobb embereként számolja fel a kiberterroristákat. A legújabb támadás elkövetője egy hacker, aki sorba vadássza le a részleg embereit, és ezzel egyidőben egyre gyakrabban kezdenek feltörni múltbéli látomások az Őrnagynak...
A Páncélba zárt szellem kimondottan jól indul. Már az első perctől kezdve beránt, egyből kedve támad a nézőnek elmerülni ebbe a remekül megteremtett világba, valamint nem féla a film megidézni - vagy éppen konkrétan átemelni - egy-egy jelenetsort az 1995-ös animéből.
Már az elején látszik, hogy Sandersék nem óhajtottak egy remaket készíteni, sokkal inkább egy másik történetet elmesélni, valamint a már ismert világot kibővíteni, ami szintén pozitívum.
A színészi játékra sem lehet panasz. Ha túl tudunk lépni azon, hogy az eredetileg japán főszereplőt ezúttal Scarlett Johansson játssza, akkor nem lesz gond. Johansson hitelesen kelti életre az Őrnagy figuráját, valamint kellemes megelepetés lett Batou karaktere is, akit ezúttal Pilou Asbæk alakít.
A gondok a film felénél kezdik el felütni a fejüket, amikor egyre érdektelenebbé kezd válni a cselekmény. Ekkor fogy el a kreativitás és a Páncélba zárt szellem visszaredukálódik egy átlagos akciófilmmé. Klisét klisére halmoz, majd eléri, hogy a vége felé már egyre többször tekintsek az órámra, mennyi van méghátra a játékidőből.
A film végére elérik, hogy az addig kedvelt / érdekesnek vélt karakterek visszaváltozzanak egyszerű, 2D-s figurákká. Majd megkapjuk a kegyelemdövést, amikor a forgatókönyvírók olyan néhol már idiótizmusba átcsapó dialógusokat adnak a színészek szájába, hogy attól a tenyeredbe temeted a fejedet.
A Páncélba zárt szellem egy remekül rajtoló cyberpunk akciófilm, ami remek felvetéseket prezentál, remek látvánnyal, érdekes karakterekkel operál, ám a film közepére megfárad, majd lejtmenetbe kezd és meg sem áll a fináléig. Olyan 5/10 lett végül, amit sajnálok, mert az első fél óra után ebben sokkal több volt.
