Miután J.J. Abrams a Star Treket 2009-ben rebootolta, majd két pazar mozifilmet rendezett hozzá, megkapta a Star Wars: Az ébredő Erő rendezői székét, így értelemszerűen nem tudott visszatérni harmadjára is ledirigálni egy újabb Űrszekerek-epizódot.
Helyére olyan direktorok neve merült fel, mint Edgar Wright (Haláli hullák hajnala), Rupert Wyatt (A majmok bolygója: Lázadás), Daniel Espinosa (Védhetetlen), vagy Duncan Jones (Hold, Warcraft), ám végül a rendezői széket - sokak meglepetésére - a Halálos iramban-filmeket levezénylő és nagy ST-fan hírében álló Justin Lin került. A készítők a Star Trek 50. évfordulójára valami különlegessel készültek.
Az Enterprise legénysége egy 5 éves küldetésen vesz részt - amiből 3 év telt el - új civilizáció után kutatva, ám ez a sok idő mindenkit kicsit megváltoztatott: Kirk nem óhajt tovább a hajója kapitánya lenni, Spock és Uhura szakítottak és a többiek is kicsit megcsömörlöttek. Egy vészhívásra azonban elindulnak a végtelen űrbe, ott viszont egy rettegett ellenféllel találják szemben magukat...
Kezdem a legfontosabbal: Egy vallomással. Sajnos a Star Trek-univerzummal kapcsolatos tudásom eléggé hiányos, én a másik Star-filmek rajongója vagyok, viszont a J.J. Abrams által rendezett mozifilmeket imádom. A harmadik epizód, a Mindenen túl azonban kicsit csalódás lett.
Lehet azért, mert sokkal jobban visszanyúl a gyökereihez és így jóval eltér az előző kettő résztől, de lehet azért is, mert Justin Lin rendezési stílusa távolabb áll tőlem, mint Abramsé. Így, míg a Star Trek és a Star Trek: Sötétségben egy bitan jó blockbuster számomra, addig a Star Trek: Mindenen túl nem több, mint egy erősebb közepes popcorn-mozi.
Már az első percektől látszik, hogy nem azon a vonalon fog haladni a harmadik rész, mint elődjei: az előző két rész eléggé erős jelenetsorral nyitott, itt viszont egy vicces(nek szánt) tárgyalással veszi kezdetét a film, amivel csak az a baj, hogy nem tud berántani és ebben a következő fél óra sem segít.
Unalmas történések jellemzik az első 30-40 percet, majd elérkezik az előzetesekben már ellőtt Enterprise lerombolása, de ez sem lesz az a rész, amit az emlékezetes akciójelenetei miatt fogunk emlegetni, mivel kétféle akciójelenet váltakozik a filmben: van, amelyik olyan sötét, hogy azért nem látjuk, és van olyan, amelyiknél annyira rángatják a kamerát, hogy azért nem látja a néző.
Az eddigi két új Star Trek-filmben kaptunk már egy zseniális gonoszt Benedict Cumberbatch alakításában és egy kevésbé emlékezeteset Eric Bana játékával. Az adott filmbe behozott, Idris Elba által megtestesített Krall sajnos az utóbbi csapatot erősíti. Egy percig nem tudott hatást gyakorolni rám és inkább mondvacsinált motivációkkal rendelkezett, mint igazival.
Az egyedüli dolog, ami kiemelkedett a középszerből, az a pár perces jelenet, amikor megszólal a Beastie Boystól a Sabotage - ami kicsit visszakacsintás az első részre - és egy tökös zúzás veszi kezdetét. A baj csak az, hogy ez a jelenet teljesen kilóg a filmből.
A Star Trek: Mindenen túl leginkább azoknak fog bejönni, akik vérbeli Star Trek-fanok és akik szeretnék már vásznon látni a régi sorozat hangulatát. De azoknak, akik csak az előző két részt ismerik, csalódás lesz.
5/10
