2004 novemberében mutatták be a Bridget Jones: Mindjárt megőrülököt, és azóta nem találkozhattunk filmvásznon kedvenc, csöppet túlsúlyos szinglinkkel. Már 2011-ben elkezdtek dolgozni a harmadik Bridget Jones-filmmen, Helen Fielding (a könyvek írója) hamar el is készült a forgatókönyvvel, amiből először Paul Feig (Koszorúslányok, Szellemírtók) rendezhetett volna filmet, ám ő otthagyta a projectet.
Végül az első részt is rendező Sharon Maguire (aki az írónő egyik legjobb barátnője) ült vissza a rendezői székbe. A forgatást viszont el kellett tolni, mivel nem voltak megelégedve a forgatókönyvvel. Többek között Hugh Grant, aki emiatt nem is tért vissza harmadjára Daniel Cleaver szerepébe. Végül az Oscar-díjas Emma Thompson segített be az írásba, aki nem mellesleg az egyik legjobb mellékszerepben is tűnik fel. Thompson pedig a legjobb dolog, ami ezzel a filmmel történhetett...
Bridget Jones azóta már szakított Mark Darcyval, lefogyott, tévés producer lett, ám még mindig olyan bénácska, mint volt. Fiatal kolléganője tanácsára bevetik magukat a bulikba, aminek apropóján egyéjszakás kalandba keveredik egy idegennel. Ezután egy keresztelőn ismételten összegabalyodik volt szerelmével, Markkal. Pár héten belül viszont kiderül, hogy terhes. És felmerül a kérdés: Melyikük az apa?
Nagy kockázatot vállaltak a készítők, amikor több, mint 10 évvel később ismét folytatni kívánták Bridget Jones kalandját. Már a második résszel sem voltak kibékülve a rajongók, és most elkészült a harmadik rész, méghozzá Hugh Grant nélkül. Helen Fielding azóta már írt egy újabb Jones-könyvet (Bridget Jones: Bolondulásig - 2013), ami az 50 éves, özvegy Bridget történetét meséli el két gyermekével, ám a készítők nem a harmadik könyvet adaptálták vászonra, hanem egy teljesen új forgatókönyvet írtak hozzá.
A Helen Fielding és Emma Thompson által írt forgatókönyv nem szándékozik a nosztalgiára építeni és nem próbálja meg lemásolni az első két részt, hanem inkább megpróbálja a 2010-es évekbe helyezni Bridget Jones történetét, ezzel egy kis vérfrissítést adva az eddigi kétrészes angol romkomnak. A két hölgynek ez olyan pofátlanul szórakozatóra sikeredett, hogy könnyű szerrel hozza az eddigi két Jones-film színvonalát.
Kérdéses volt, hogy a 6 éve már filmben nem szerepelő Renée Zellweger ismételten hozni tudja Bridget figuráját, főleg úgy, hogy ezúttal nem hízott meg a szerep kedvéért, valamint felismerhetetlenségig plasztikáztatta az arcát. Meglepetésre, már pár perc elteltével megfeledkezik a néző az új ábrázatról, főleg azután, hogy Jamie O'Neal All by Myself című dala hirtelen átvált a House of Pain Jump Around című slágerére, hogy aztán Zellweger valalmi elképesztően vicceset parádézzon.
De nem csak ebben a jelenetben, hanem a film egésze alatt ismételten lubickol a címszereplő szerepében. Csakúgy, mint Colin Firth, vagy a többi visszatérő színész. Patrick Dempsey kimondottan pozitív csalódást okoz, sőt még többnyire feledtetni is tudja Hugh Grant hiányát. Emma Thompson pedig írt magának egy pazar mellékszerepet, amivel tökéletesen élni is tudott, szállítva ezzel a film legjobb poénjait.
A Bridget Jones's Baby folytatni tudta az eddigi, részről részre erősödő zenei felhozatalt is, és ebben az epizódban szintén remek dalokat választottak. Az egyedüli negatívum, ami szemet szúró, a film hossza. A 122 perces játékidőt kicsivel rövidebbre is lehetett volna kurtítani, ezzel elkerülve, hogy akaratlanul is az órámra tekintsek.
A Bridget Jones babát vár tökéletesen viszi tovább az előző két rész értékeit a harmadik részre, és remek módon helyezi át a mai korba ennek a nem mindennapi hölgynek a történetét. Pont ettől a filmtől nem vártam, de az év egyik legjobb folytatását láthatjuk.
8/10
