„Görénység kirabolni egy vakot, nem?”
Fede Alvarez 2013-ban robbant be a köztudatba, amikor is Sam Riami (az eredeti Gonosz halott-trilógia megalkotója) felügyelete alatt elkészítette a Gonosz halott újragondolását, ami az utóbbi évek egyik legbrutálisabb horrorfilmjét eredményezte.
A pénzügyilag sikeres film viszont megoszotta a kritikusokat és a nézőket egyaránt. A rendező, a kritikákból tanulva és még egy Marvel-film elkészítését is visszautasítva, elhatározta, hogy elkészíti az első saját ötletű filmjét, a Vaksötétet.
Rocky, Alex és Money Chicago egyik lerobbant környékén laknak. Szabadulnának, de ahhoz pénz kell. Sok pénz. A csapat betörésekből szedi meg magát és most egy nagy dobás van kilátásban: egy vak veterán katona nagy pénzösszeget tart otthon, ami több, mint 300 ezer dollár. Ha sikerrel járnak, leléphetnek. Betörve a férfihoz azonban rá kell döbbenniük, hogy nagyon elszámították magukat és nemsokára már az életük a tét...
Fede Alvarez immár negyedjére állt össze Rodo Sayagues forgatókönyvíróval, hogy közösen vessék papírra a forgatókönyvet, amivel már 2013-ban el is készültek. Ezúttal visszavettek a brutális vérontásból és inkább egy egyszerűbb, de hatásos ötlettel álltak elő, ami egy mindennapos dolgot helyez a középpontba, csak csavar rajta egyet.
A Vaksötét, ahogyan játszik a főszereplőkkel, egészen bravúros. A rablóhármas eleinte negatív figurákként vannak bemutatva, akik még egy vak ember kizsákmányolásától sem riadnak vissza, de a forgatókönyv megpróbál majdnem mindegyik figurájának a motivációját érzékeltetni a nézővel, így inkább vegyes érzéseink vannak velük kapcsolatban, mintsem elutasító. Majd érkezik a csavar, és az üldözőből üldözött válik. Hasonló helyzet alakul ki az áldozat felől is, aki eleinte csak magát és a pénzét próbálja menteni, hogy aztán a játékidő előrehaladtával folyamatosan változzon a vak férfi jelleme.
Az eddig Hollywood-i filmekben még tapasztalatlan Pedro Luque is kiemelést érdemel, hiszen már a film első jelenetében tanubizonyságot tesz arról, hogy igenis ért a szakmájához. Ilyen pofásan felvett betörést Christopher Nolan A sötét lovagja óta nem láttam. A film hátralevő részében is kitesz magáért az operatőr. A háromszintes házat olyan klausztrofób helyiséggé alakítja, hogy az végig egyfajta folytogató légkörrel rendelkezik.
A magyar cím is találó Vaksötét, de az eredeti Don't Breathe talán a legtalálóbb, hiszen a nagy betöréstől kezdve olyan remekül adagolják az adott szituációból adódó feszültséget - és ezzel teljes mértékben kihasználva azt - , hogy a néző is lélegzetvisszafojtva ül a vászon előtt és olyasfajta nyugatalanság fogja el, hogy az nem ereszti az utolsó 5 percig.
Jár a plusszpont a film marketingkampányának is, hiszen az első előzetes kimondottan csak az alapszituációra épít, nem sokat felfedve a film teljes cselekményéből. Majd a bemutató előtt két héttel - megdobva a körülötte levő hypeot -, kidobtak egy majdnem két perces WTF előzetest, ami viszonylag sok újat, de mégis keveset mesél a konkrét történetről.
A Vaksötét egy kimondottan nyomasztó thriller/horror, ami a viszonylag rövidebb játékidőt teljes mértékben kihasználva, okos feszültségadagolással mászik be a néző bőre alá, hogy aztán kifejtse hatását. A film utolsó 15 percébe ugyan bele lehet kötni, hogy miért ezt és miért azt csinálták a karakterek, de mentségükre szóljon: Te hasonló helyzetben mit tennél?
8/10
