„Tudtuk, hogy egyszer visszatérnek...”
Az 1996-os A függetlenség napja igazi 90'-es évekbeli klasszikus, ami jól eltalált karaktereivel, egy izagalmas sztorit elmesélve vált minden idők harmadik legsikeresebb mozifilmjévé a maga 817 millió dollárjával, valamint látványvilágában jóval megelőzte a korát. De ami a legfontosabb, még most megnézve is baromi jó szórakozást nyújt. A folytatást már 2002 óta tervezgették és a készítők szerint, mostanra érett be ez a project.
20 év telt el azóta, hogy az emberiség győzedelmeskedni tudott az idegenek ellen. Technológiájukat kiismerve és felhasználva a városokat újjáépítették, hatalmas fejlődésen ment keresztül a világ és tökéletes harmóniában élnek az emberek egymással, ám újabb fenyegetés érkezik az űrből, így újra fel kell venni a harcot az idegenekkel...
Roland Emmerich és stábja is bebizonyította azt a teóriát, hogy ami remekül tudott működni a 80'-as, 90'-es években, az több, mint valószínű, hogy a 2010-es években már nem tud. Miért? Mert jóval eltérőbb igények voltak 20 éve egy filmmel kapcsolatban, mint napjainkban.
A függetlenség napja: Feltámadással kapcsolatban elég vegyesek az érzéseim. Egyrészről remek ötletei voltak a folytatásnak és akadt benne egy-két igen látványos jelenet, viszont gyenge forgatókönyvvel rendelkezik és emellett felvonultat sokszor olyan baromságokat, amiktől az ember legszívesebben a tenyerébe temetné az arcát.
Maga a film alapfelvetése egész okosra sikeredett. Jól lett megálmodva és kivitelezve az a fiktív jövőkép, ami azután következett be, hogy 1996-ban tényleg megütközött az emberiség az idegenekkel. A földönkívüliektől átvett technológia és annak továbbfejlesztése a mi világunkban remek ötlet, valamint kapunk egy viszonylag értelmes magyarázatot is, hogy miért éppen most támadnak újra az U.F.O.-k. De ezzel véget is értek a pozitívumok.
A Feltámadás legnagyobb gyengesége, hogy a folytatásra nem tudtak karizmatikus karaktereket írni, így mindegyik új szereplő a történetben súlytalan. De az is lehet, hogy Liam Hemsworth, Jessie T. Usher vagy Maika Monroe nem rendelkezik olyan színészi karizmával, mint anno Will Smith, Jeff Goldblum vagy Bill Pullman.
De nem kímélték az írók az eddig megismert szereplőket sem. Will Smith által játszott Steve Hiller kapitányt egy mondattal kíírták a történetből, Goldblum David Levinsonja visszaredukálódott egy másodrangú, vicceskedő mellékszereplővé, Pullman elnökfigurája pedig egy szenilis vénember lett. De a legrosszabb, hogy Dr. Okum figuráját, aki már az első részben is pont elég volt abban a 10 percében, most visszahozták, hogy másfél óráig "szórakoztassa" a nézőket.
A jópofa karakterei mellett a másik fontos tulajdonságát is elveszítette a folytatásra A függetlenség napja: az észbontó látványvilágát. Míg az első rész tele volt máig emlékezetes jelenettel (pl. a Fehér Ház felrobbantása vagy az Empire State Buliding lerombolása), itt csupán egy-két jelenet az, ami odavág. Többnyire szürke színű képeket kapunk, nevetségesen elnagyolt rombolásokkal. És még ott van a film forgatókönyve, ami ezer sebből vérzik, vagy az utolsó fél óra, ami eléggé nagy WTF.
A függetlenség napja: Feltámas egy felesleges folytatása lett a 96'-os kultsci-finek, amiről lerí, hogy Roland Emmerich rendező inkább csak meg akarta lovagolni bombasikere 20. évfordulóját, mintsem egy újabb korszakalkotó ötletét akarta vászonra vinni.
4/10
