„Ne nyisd ki azt az ajtót! Mind megfogunk halni!”
SPOILER mentes kritika
Mielőtt bármibe is belekezdenénk, néhány fontos dolog. A filmet ismét azok fogják legjobban élvezni, akik csupán pár mondatot tudnak róla. Ha így van, akkor irány a mozi, ha nem, akkor elmondom, miért menj el moziba megnézni a Cloverfield Lane 10.-et.
J.J. Abramsról már a LOST – Eltűntek óta tudjuk, hogy a titkolózás nagy mestere. 2007-ben, az ő nevével fémjelzett Bad Robot stúdió azzal vonta magára sok ezer filmrajongó figyelmét, hogy mindenféle előjel nélkül a mozikba küldött egy mindenki által ismeretlen film rejtélyes előzetesét, ami egyből különféle találgatásokat és teóriákat szült, mígnem pár hónappal később, 2008. januárjában bemutatásra került a rejtélyes film, és ezzel hatalmasat tarolt a kasszáknál.
A rajongók azóta várják a folytatást, Abrams pedig azóta tartja ezt a titkolózós, jó szokását, így vitte sikerre 2011-ben a Super 8 című filmjét, amit már saját maga rendezett. 3 hónapja - amikor már minden apróbb filmes hírt össze lehet szedni az interneten - szintén a semmiből tette közzé a Paramount és a Bad Robot stúdió a Colverfield Lane 10. első teaser trailerét, és felrobbant az internet. Ugyanazt a titkolózós marketinget folytatva ismét siker született egy kisebb költségvetésű vállalkozásból.
Egy fiatal nő autóbalesetet szenved egy kihalt úton. Mire magához tér, egy koszos szobában találja magát egy csőhöz láncolva. Nemsokára egy idegen férfi toppan be az ajtón és közli, hogy már nincs hova menni, mivel addig, amíg a nő eszméletlen volt, megtámadták a Földet és lakhatatlanná tették, így mostantól egy bunkerben kell élniük egy harmadik személlyel. Vajon tényleg igazat mond a férfi vagy csak ezt akarja elhitetni a nővel?
Kezdjük a legfontosabbal. A Cloverfield Lane 10. nem a Cloverfield folytatása, csupán a Cloverfield világában játszódó egyfajta „testvérfilm”. Aki ezzel nincs tisztában, az nagy valószínűséggel csalódottan jön ki a moziból. Ez a fajta eltérés legfőképp a két film közötti műfaji különbségben érhető tetten. Hiszen míg a Cloverfield egy „talált kamerás” stílusban felvett sci-fi horrorfilm volt, addig a Cloverfield Lane 10. legfőképp egy kamaradarab és ettől a fajta műfaji eltéréstől tud egy különálló filmmé válni.
Dan Trachtenberg baromi erős rendezői bemutatkozását láthatjuk a Cloverfield Lane 10. személyében. A játékidő egészében érezni a direktor erős jelenlétét, ami egyfajta profizmust sugall, hiszen az első perctől nagyon egyben van a film.
A kamaradarabok talán legnagyobb nehézsége, hogy nincs nagyon alibizés benne, mert az az első 20-30 percben szemmel láthatóvá válik és onnantól kezdve már elveszti a nézők érdeklődését a film. Ennek elkerülése végett fontos a színészi játék, a dialógusok és az atmoszféra. Szerencsére a Cloverfield Lane 10. a felsorolt szempontok mindegyikét bravúrosan teljesíti.
A három szereplő közül John Goodman játéka talán a legerősebb. Mind testalkatban, mind dörmögő orgánumában képviseli azt a fajta feszültséget, ami egy ilyesfajta filmben elkerülhetetlen. Mary Elizabeth Winstead karaktere olyan szempontból fontos, hogy ő testesíti meg a vászon előtt ülő nézőt. Hiszen annyit tudunk, amennyit Michelle tud, annyit látunk, amennyit Michelle lát és annyira kíváncsiak vagyunk arra, hogy vajon mi a fészkes fene folyik itt, mint ő. Így többször is a helyébe tudja képzelni magát a közönség.
A történetből következő izgalom, a végig hiteles színészi játék, a sokszor klausztrofób helyszín és Bear McCreary zenei aláfestése testesíti meg azt a másfél órás feszültséget, ami egy remek thrillerré teszi a Cloverfield Lane 10.-et. A cselekményt végig úgy csavarják, hogy a néző a kétségek homályába maradjon és a karfát szorongatva izguljon, hogy hová fog kifutni ez a történet.
A film vége viszont eléggé megosztó. Valakinek tetszeni fog az az irány, amit az írók (többek között a Whiplash-t is író-rendező Damien Chazelle) választottak és lesznek olyanok, akik emiatt kicsit csalódottabban állnak fel a végső percek után. De még ez sem tudja elrontani azt az erős 90 percet, amit a készítők produkáltak.
8/10
