Éreztem, hogy előtte meg kell néznem a rendező előző filmjét is, a kritikailag éltetett Animal Kingdomot. Mellbevágó alkotás volt, így felkészültem, hogy a The Rover sem lesz egy sétagalopp és milyen igazam lett…
Ausztrália, 10 évvel az összeomlás után. Egy férfi megáll az autójával, bemegy egy útszéli kocsmába és iszik egy pohár italt. Hirtelen egy menekülő csapat borul fel kocsijukkal, majd a férfi autóját ellopva menekülnek tovább. Ez a férfinek egy cseppet sincs ínyére, így a nyomukba ered és addig nem nyugszik, míg vissza nem szerzi a kocsiját…
David Michôd filmje most sem a pörgésről szól, sőt épp ellenkezőleg. Egy távolabbi zord jövőben járunk, ahol csak homokos utakat és leélt épületeket kapunk. A régi westernek tempóját idéző jelenetek baromi hatásosan működnek. A néző tudja, hogy a főszereplők minden egyes cselekedeteiknek súlya van és következményei. A kísérő zenék olyan szinten hipnotizálják meg a nézőket, hogy észrevétlenül lopózik a bőrünk alá, és végül teljesen elönt minket a káosz érzete.
A történetnek két főszereplője van, és mindkettő csúcsteljesítményt nyújt. Guy Pearce inkább a kisebb költségvetésű filmekben látható, ami nem baj, főleg, mert eddig egy látott filmjében sem okozott csalódást. Mindig megfogott az alakításával, és most sincs ez másként. Egyszerűen félelmetesen jó itt. Robert Pattinsonnak sikerült levedlenie a tini lányok nedves álmaik főszereplőjének szerepét és ezzel az alakításával bebizonyította, hogy nagy tehetséggel bír, és van keresni valója itt és méltó partnere Pearcenek.
Egyedül talán a film hosszával van egy kis gond, mivel kicsit középtájékon leül a történet, így lehet jobb lett volna egy 10 perccel rövidebb film, de ez lehet, csak engem zavart csöppet.
Az Országúti bosszú egy remek atmoszférájú, lassú tempójú, izzadság szagú, mocskos film, hipnotikus zenével és erős színészi játékkal. Joel Edgerton & David Michôd sztorija egyszerre kemény és elgondolkodtató, főleg azzal a csattanóval. Várom a rendező következő arconcsapását.
7/10
