Liesel különös fantáziájú, bátor lány - és szüksége is van kivételes képességeire. A II. világháború idején német nevelőszülőkhöz kerül. Tőlük tanul meg olvasni, az ő segítségükkel nyílik ki számára egy egészen új világ. Éppen akkor, amikor a valódi világ egyre félelmetesebbé és veszélyesebbé válik számára. A család egy zsidó kamasz fiút is rejteget: a kislány és Max együtt fedezik fel, milyen ereje van a szavaknak, és milyen fontos segítséget nyújthatnak a kitalált történetek. Segíthetnek olyankor is, amikor már semmi más nem segít.
"Újabb II. világháborús film? Na neeee! Nincs már belőle elég?!" mondatokkal ültem le megnézni a filmet. Nos, csalódtam is meg nem is, tetszett is, meg nem is!
Tekintve, hogy II. világháború történéseit már kivesézték amerikában, így most hirtelen előkerülnek olyan filmek melyek nem a háború cselekményeit helyezik előtérbe, hanem az irodalmat, műkincseket. (Éppen ebben a hónapban kerül bemutatásra egy újabb ehhez hasonló Clooney-ékkal!) Mindezt egy kislány szemszögéből, hisz ártatlan, naív, nem érti mi folyik körülötte és hogy mi miért történik. Rasszizmus, Hitler, német emberek szemléletei és még sorolhatnám. Az ő szemével láthatunk mindent (kevéske fantáziával és beleéléssel).
A történettel egy gondom van... Az eleje unalmas! Az első 45-60 percen csak éppenhogy nem aludtam el. Ez mellé jött még a narrátor, ami nem gond, inkább ahogy megjelenik az a gond. "Mr. Nyilvánvaló" Mindent a szánkba rág, noha egyértelműen le lehet szűrni az emberek reakcióiból, vagy az adott szituból. A film második fele azonban zseniális! Az már igazán odaszegezett a képernyő elé, minden pillanata tetszett. Drámában nem szenvedett hiányt, és a lassú tempó ellenére unatkozni se volt okom!
A dialógusok 1-2 helyen vontatottak, de nem vészes. Az átvezetésekhez sorolnám a következő negatívumot... A film lezárása, egyszerűen kiakasztó, hogy úgy ért véget ahogy, nem ezt vártam volna. Nem volt rossz... Vagyis de, de jó értelembe rossz. ÁÁÁ, nem tudom elmagyarázni spoilerezés nélkül, aki látta vagy megnézi rájön! Egyébként az átvezetésekkel semmi gond, egész korrektek!
Megjegyzés: Én nem olvastam a könyvet, így azzal nem is tudom összehasonlítani!
Szereplők terén azt hiszem tökéletes a felhozatal. Sophie Nélisse (Liesel Meminger) olyan bájosan, gyermekien és hitelesen alakítja a szerepét ahogy azt kell! Felírjuk a nevét, még sokra viheti! Geoffrey Rush és Emily Watson (Hans és Rosa Hubermann) szintén kivállóan adják vissza az újdonsült szülők szerepét, és mindenhol máshol is remekül alakítanak. Még akit kiemelnék az Ben Schnetzer (Négy mássalhangzó egymás után? Tejóisten! Egyébként a filmben Max Vandenburg.) szintén tökéletesen adja át nekünk a ráírt szerepet.
Nos, ha nem is fogunk még hetekig erről beszélni, de egyszer érdemes mindenképp leülni és megnézni, mert megbánni senki nem fogja! Jó hangulató, nem semmitmondó! Tetszett!
7.7/10
7.5/10
