Berlin, 1945 április. Egy nép a bukására vár. A fõváros utcáin kegyetlen harcok folynak. Hitler a katonai vezetõséggel és néhány hívével elsáncolja magát a vezetõségi bunkerben. A Birodalom helyzete a Vörös Hadsereg elõrenyomulásával egyre reménytelenebbé válik. A folyamatos bombázások állandó rettegésben és életveszélyben tartják a város elkeseredett lakosságát. Miközben az utcákon kétségbeesés tombol, Hitler a Harmadik Birodalom teljes pusztulását a bunker falai között éli át. Jóllehet Berlint már lehetetlen tartani, a Führer tiltakozik a búvóhely elhagyása ellen - Albert Speer építészhez hasonlóan "a színpadon akar lenni, amikor legördül a függöny". Már csak néhány órája maradt, mielõtt közös öngyilkosságuk elõtt feleségül veszi Eva Braunt. A vég elkerülhetetlenül közeleg, Hitler mindent az utolsó részletig kidolgoz: miután õ és szeretõje meghalt, holttestüket a birodalmi kancellária udvarában fogják elégetni, nehogy a tetemük ellenséges kézre jusson. Az oroszok feltétel nélküli megadást követelnek, ezért hűséges hívei közül, vezetõjük példáját követve, többen is az önkéntes halált választják a rájuk váró kínkeserves meghurcoltatás helyett. A magát szintén a bunkerben meghúzó Magda Goebbels megmérgezi mind a hat gyermekét, majd férjével együtt véget vet életének. Röviddel ezután Hitler személyi titkárnõjének, a végsõkig kitartó Traudl Jungénak és még néhányaknak az utolsó pillanatban sikerül kimenekülnie a bunkerbõl, és átjutnak az oroszok ostromgyűrűjén.
A kritikában teljes mértékben elvonatkoztatok a saját állásomtól, minden politikai nézettől, Hitler tetteitől a II. világháború idején.
Az már 100%-ig biztos, hogy a történet valós. Az már más kérdés, hogy mennyire hű a valósághoz, mit vettek ki belőle, adtak-e hozzá valamit, egyszóval ferdítettek-e rajta?! Én nem voltam ott, nem tudhatom. Ám van pár olyan ember a környezetembe, aki erről a dologról többet tud mivel javában élt már mikor a világháború zajlott. Utána kérdezősködtem, sőt órákat beszéltem velük erről, és sok érdekesség után azért kibökték, hogy ez a film bizony csak keveset ferdített a valóságon. Szörnyen drámai a történet, elgondolkodtató és megrendítő. Hatással van az emberre, de annyira jól megrendezték, hogy az embert odaszegezi a képernyő elé, mert tudni akarja, hogy alakul a végére. Az átvezetések tökéletesek, bár a film játékideje 156 perc, a jó átvezetések és cselekményeknek köszönhetően egy percet sem unatkozik az ember. A dialógusok is nagyon jók, ám ennél a filmnél ajánlott az eredeti német nyelv. Úgy adja vissza igazán az egészet. Ám a magyar szinkron is nagyon jó!
Nézzük a szereplőket. A nagy diktátor, Hitler szerepét a svájci származású Bruno Ganz kapta. Szintén kérdezősködés után tudtam meg, hogy szinte majdhogynem tökéletesen játsza el Hitler szerepét, ám itt van jelen az a bizonyos ferdítés, hisz Hitler nem teljesen ilyen volt. Ám ahhoz kétség sem fér, hogy Bruno tökéleteset alakít a film során. Legyen szó bármilyen érzelemről, azt tökéletesen átadja a nézőknek. Még kiemelném Eva Braun-t játszó Juliane Köhler-t. Szintén nagyot alakít! És végül Alexandra Maria Lara-t aki Traudl Junge-t alakítja Hitler titkárnőjét. Az ő alakítása is kiemelkedő, nagyon passzol az alakítása a filmhez.
Még pozitívum a látványelemek. A felhasznált effektek élethűek, vissza adja a háborús időket! Figyeltek minden apróságra.
Nos, aki elítéli Hitlert, aki nem szereti a történelmet.. Nekik nem lesz ez a film jó. Ám akik érdeklődnek a történelem, a II. világháború vagy akár Hitler iránt, nekik különösen ajánlott alkotás!
8.4/10
10/10
