Az utolsó napok című filmet Kurt Cobain viharos életének záró akkordjai ihlették. Blake briliáns, de zaklatott zenész. A hirtelen jött sikerrel nem tud mit kezdeni, barátaira nem támaszkodhat, hiszen a pénzét jobban szeretik, mint őt magát. Az egyre erőszakosabb rajongók, menedzserek és ügynökök elől Blake egy csendes erdő magányába menekül, hogy megoldást keressen az életét felemésztő közönyre.
Ez egy olyan film, ami anélkül érthetetlen, hogy valamennyire ne ismernénk Kurt Cobain életét! Ha csak annyira is, hogy egy Wikipédia cikket olvas az ember el róla, de tudni kell, hogy mit élt át, milyen lett! Anélkül egy értelmetlen, össze-vissza filmet lát az ember, és valószínűleg már az első 20 perc után leállítja.
Nos a filmnél átvezetésekről kár beszélni, egyik dolog követi a másikat, összefüggések nincsenek. Iszonyatosan nyomott hangulatú, egy teljes elmezavart nézhetünk végig. Ám ez tükrözi Kurt lelkivilágát. Gus Van Sant remekül rendezte meg a filmet. Olyan körkörös az egész történet, ahogy néztem, olyan volt, mint, ha nem is létezne idő, és a percek óráknak tűntek.
A főszerepet Michael Pitt játsza el, és kettős érzéseket váltott ki belőlem. Egyik részről pozitívan, ugyanis teljesen hihetően alakította a depresszív, teljesen összetört Kurt-öt, másik részről negatívan mert néhol már-már idegesítően túljátszotta. Szóval jól játszott, de voltak hibái.
Így az egész film, csak azoknak fog tetszeni, akik szeretik az ilyen stílust egy filmben, illetőleg szeretik Kurt Cobain-t, és érdekli őket az életének ezen szakasza! Másoknak csak egy értelmetlen, kusza filmet jelenthet.
5.7/10
8/10
