Vélemény:

Egy igencsak megható filmről van szó. A leggyönyörűbb az egészben az a tény, hogy a történet igaz történet alapján készült. Azt hiszem ez a film megerősíti, a mondást ˝A kutya az ember leghűségesebb barátja˝! Ezzel el is árultam, hogy a főszerepben egy kiskutya van. A kutyát egész kicsi korában találja egy professzor az állomáson. Nagyon a szívéhez nő a jószág, így nem akarja elajándékozni. A kutya nagyobb korában minden nap elkíséri gazdáját  az állomásig és kimegy a vonat elé, mikor az jön haza. Egyszer a prof. nemjött a vonattal Hacsi pedig az állomáson várta őt. A gazdi már soha többet nem jöhet haza,a kutya mégis minden nap hűségesen várja gazdáját élete végéig. Ma a kutyusnak állított szobor áll ott, ahol mindig várta őt.
A filmet mindezidáig 2* láttam és mind a két alkalommal könnyeket csalt az arcomra. Nem találkoztam emberrel aki nem érzékenyült el rajta.

Tartalom:
Egyik nap az ingázó Wilson professzor gazdátlan kutyakölyköt talál a vasútállomáson. Megsajnálja, és hazaviszi az állatot. A felesége, Cate nem örül neki, de végül megenyhül, és megengedi, hogy a japán akita kutyus náluk maradjon. A kutya és a professzor között szoros barátság alakul ki. Hacsi minden nap elkíséri őt a vonathoz, este pedig kimegy elé az állomásra. Így megy ez egészen addig, míg egyszer nem érkezik meg a gazdi. A kutya azonban élete végéig hűségesen várta a professzort, minden nap megjelent az állomáson.

Pontozás: 9.5/10

Borító: