A legtöbb filmrajongónak megvan a maga legkedveltebb filmes műfaja, amit annyira szeret nézni, hogy a történet lehet bármennyire klisés, a szereplők lehetnek bármennyire tehetségtelenek, de ha abba a kategóriába van besorolva, amit imád, akkor is meg fogja nézni, ha épp többnyire rosszakat hallott róla. Én pont így vagyok a tinifilmekkel. Ezek a gyengéim, és akkor is megnéztem volna, ha rossznak tartanák ezt a filmet. De a Csillagainkban a hiba újra bebizonyította nekem, hogy miért is imádom a fiatalokról szóló filmeket…
Hazel Grace gyerekkora óta küzd a rákkal, így már tizenéves korára teljesen beletörődött szomorú sorsába. Szülei kedvéért eljár egy rákos betegeket támogató csoport gyűléseire. Itt találkozik Gussal, az életvidám, betegségből gyógyuló sráccal, akivel egyre több időt töltve újra önmagára találva egyre boldogabb lesz…
A film fantasztikumát legfőképp a két főszereplő szolgáltatja. Két feltörekvő színészpalánta, akik olyan szintű alakítást nyújtanak ebben a két órában, hogy ha eddig nem is, de ezután biztos megjegyzed a nevüket. Shailene Woodley nem egy filmben játszott már remekül, és olyan szintű pozitív kisugárzás árad belőle, hogy 5 perc után mindenki szerelmes lesz belé. Ansel Elgort talán a rossz utóízt maga mögött hagyó Carrie-újrából lehet ismerős, én emlékszek rá, mert talán ő volt az egyetlen pozitívum abba a filmben. Ő is hatalmas tehetségről mutatott tanúbizonyságot. Remekül működött közöttük a kémia, és így fantasztikus volt nézni a kettőjük közös jeleneteit.
Mindenki olvasta a könyvet. Aki nem, az is tudja majd, mi történik, hiszen nem először hallottunk ilyesféle sztorit, ez általában megegyezik a tinifilmek legtöbbjével, ám a jól ismert szerelmi történetet egy durva csavarral új köntösbe öltöztetve meséli el. Josh Boone hibátlanul vezényelte le a filmet, aki már 2 éve írt és rendezett egy jópofa Stuck in Love-ot, és egy remek soundtrack kíséretében nevetteti és sirattatja meg nézőit.
A Csillagainkban a hiba története sablonos, ám tökéletesen elmesélt sztori, ami után biztos, hogy egy ideig nem térsz majd magadhoz. Simán többször nézhető darab, hiába fogod tudni előre a történetet és végkimenetelét, újra fogod nézni, mert szeretnél újra és újra 2 órát eltölteni a főszereplőkkel, velük nevetni, velük sírni és ez a lényeg. Ettől lesz olyan nagyszerű ez az alkotás és az év egyik legjobb filmje!
9/10
