Mint új szerkesztő tag, valami olyan film ajánlásával akarom kezdeni, ami sokak számára nem hétköznapi. Nem vagyok Anime rajongó, de tény hogy vannak olyan alkotások ebben a műfajban, amik elkerülhetetlenek egy filmrajongó számára. A cím sem véletlen, alant megtudhatjátok miért is hasonlítom Lynch filmjeihez
A történet főszereplője Mima, aki egy tehetséges és fiatal énekesnő. Egy trióban alakítja a "fő énekest". Mi magyarok már csak tudjuk hogy a 90-es években egy énekes vagy egy együttes nem húzta sokáig. Mima ügynöke ezért igyekszik mindent megtenni, hogy a lány ne tűnjön el a süllyesztőben. Ehhez viszont a ott kell hagynia az együttest és színésznőnek kell állnia. Mima könnyen belemegy, viszont csak ezek után jönnek az igazi nehézségek.
Először feltűnik egy blog, amiben egy imposztor Mima-nak adja ki magát, és a lány minden egyes napját leírja pontosan úgy ahogy az történt. Aztán később egy Mi-MANIA nevű fanatikus rajongó is bejön a képbe, aki lépten-nyomon követi őt.
Mima egy idő után úgy érzi többet vállal, mint amit lelkileg elbír. Egyre több a gyilkosság körülötte, sok a megalázó jelenetet amit kell elvállalnia, és már nem biztos benne hogy jól döntött, amikor nekilátott megvalósítani az álmait
Már így leírni is nehéz volt, ugyan is ez a film az első perctől kezdve játszik a nézővel. A "film a filmben" mindig para tud lenni. És ezt itt teljes mértékben ki van használva. A végén már mi sem tudjuk hogy melyik jelenet játszódik a filmben és melyik történik meg igazából. Ahogy Mima, úgy mi is összezavarodunk. De ne aggódjatok, mindenre kapunk választ. Persze nem rágják a szánkba de össze tudjuk rakni őket.
Az utolsó fél órát mintha David Linch rendezte volna. Az hogy a főhős már a sima hétköznapokban is azt hiszi hogy egy forgatáson van, valami zseniális húzás. Teljesen átjön az a kimerültség, zavarodottság amit érez a főszereplő. Ezt ráadásul fokozzák egy olyan személlyel aki olyan mint egy szellem, és azt állítja hogy ő az "Igazi Mima", (úgy is néz ki mint ő) aki nem akar egy erkölcstelen színésznő lenni, hanem folytatni akarja az éneklést. Ezek azok a jelenetek, amik a leginkább összezavarják a nézőt. Főleg amikor ez a szellem kiáll a színpadra és énekel a közönségnek. Na az igazi agyfasz, de jó értelemben. A Végén már Mima sem tudja hogy ki ez a személy. Minden lehetőség végig megy a fejében, ahogy bennünk, a nézőkben is. A végeredmény viszont igazi meglepetés.
Szóval nem egy könnyű darab. Könnyen elveszteti az ember a fonalat, ha csak egy picit nem néz oda. És sajnos vannak elég fura dolgok is, amiket nem értettem.
Például az, hogy van ez a blog. A blogban valaki azt állítja magáról hogy ő Mima. Ezért leír mindent, sokszor olyanokat is amik nem igazak, és a vége felé már elég durva hazugságokat ír a stábról. Például, hogy a meztelen jelenetekre erőszakkal kényszerítették.
Nem vagyok jártas a jogi törvényekben, de ha valaki ilyeneket ír egy TV stábról, egy másik személy nevében, ráadásul úgy hogy a rajongók is olvassák ezt a blogot, akkor annak nem kéne utána nézni? Ez nem jut el a Tévésekhez? Azért ezek elég komoly vádak, ezért és bármikor megbüntethetik a producereket, sőt az egész TV-t
A másik meg inkább vicces. 1997-ben.... egy FIATAL JAPÁN lány.... nem ért a számítógéphez.... de a nála jóval idősebb barátnője igen....
Mint írtam, a filmben van gyilkosság. Nem akarok szpoilerezni, hogy mennyi, de nem sok. Viszont az egyik nagyon látványos, és igazán kegyetlen. Maga a látvány nagyon szép. Animéhez képest meglepően élethű. Ez főleg a meztelen jelenetekben nyilvánul meg, mivel ott nagyon szépen, és élethűen van ábrázolva a női test. A vágás nagyon profi. Tényleg olyan, mintha egy élő szereplős filmet látnánk. De ugyan ez igaz "kamera beállításra" is. Színészi játékról ugye bár nem beszélhetünk, de a japán szinkron színészek mindent beleadnak. Egyébként a film Magyarországon is megjelent, elég szép extrákkal tarkítva.
Szóval Anime rajongóknak kötelező, de szerintem ők már úgyis látták. Aki viszont nem szereti a japán rajzfilmeket azok is nyugodtan nekiülhetnek, mivel ez nem egy anime. Ez egy thriller, amit anime stílusban készítettek el. Aki imád gondolkodni és kirakós játékozni egy filmen annak csak ajánlom!
Érdekesség, hogy Darren Aronofsky a Fekete hattyúval mintha feldolgozta volna a Perfect Blue-t. Ez már csak azért sem kizárt, mert a Requiem for a dream című filmjébe is átemelt egy jelenetet innen.
7,8/10
9,0/10
