M. Night Shyamalan a Hatodik érzékkel egy igazi mérföldkövet tett le a thriller műfajában és még ezek után is képes volt néhány igazán jól sikerült darabbal előrukkolnia. Aztán szépen lassan elkezdte a sárba tiporni karrierjét, kezdte ezt a a 2004-s A faluval, ami még nem volt rossz, de a rendező korábbi munkáitól  messze elmaradt. Majd jött a Lány a vízben, ez már ordas nagy bukás lett, az Esemény pedig már csak egy rossz vicc volt. Viszont Az utolsó léghajlító jelentette az utolsó cseppet a pohárban, ahol Shyamalan a fantasy világába próbálta elkalauzolni a nézőket, ehelyett szimplán csak megerőszakolta a műfajt. Ezek után biztosnak tűnt, hogy az egykori tehetséges direktort soha többé nem engedik a kamera mögé ülni, de jött Will Smith, aki a saját sztoriját nyomta indiai barátunk kezébe, hogy abból készítsen el egy kaland-sci-fi-dráma egyveleget. A végeredmény: totális csőd.

A távoli jövőben járunk, ahol az emberiség már elhagyta Föld nevű bolygót. Ám egy végzetes katasztrófa következtében Cypher Raige tábornok és a fia lezuhannak az elhagyott planétára, ahol a túlélést csak egyvalami jelentheti kettejük számára: ha újra egy családdá kovácsolódnak össze.

Azt kell hogy írjam, az alaptörténet nem is lenne rossz, ki lehetett volna ebből hozni egy izgalmas túlélőfilmet, nyakon öntve némi drámával, ehelyett viszont megkaptuk az év egyik leggagyibb moziját. Kezdjük ott, hogy a végtelenül egyszerű sztori mellé fel lett húzva egy olyan jövőkép, amelyen látszik, hogy az alkotók részletesen ki akarták dolgozni, de ez mégse sikerült nekik, emiatt nagyon papírízű az egész és nem mellesleg ordas nagy logikai hibáktól szenved. Ezen pedig a kifejezetten lassan beinduló cselekmény se segít, sőt, inkább arra ösztönözheti a kevésbé gyakorlott "gagyi film nézőket", hogy minél hamarabb sétáljanak ki a moziból vagy jobb esetben nyomják meg a Stop gombot. Ez a két opció pedig nem is rossz választás, hiszen az idő előrehaladtával sem lesz jobb a film, csak nagyobb dózisban kapunk rettenetes CGI-effekteket a pofánkba, az ifjabb Smith sűrűbben veszi a levegőt, miközben árkon-bokron keresztül fut és Will barátunk pedig egyre sápadtabbá válik, mert ugye artériás vérzésben szenved (amivel több mint 3 napig húzza, aztán pillanatok alatt összefoltozzák a dokik, reális).

Ezen felül pedig kapunk még rengeteg giccsben úszó eltúlzott drámai pillanatot, botrányosan megírt párbeszédeket és rendkívül amatőr színészi alakítást a Smith fiókától. De hogy ne csak a negatívumokról írjak, James Newton Howard zenéje gyönyörű (a film meg sem érdemel ilyen minőségű aláfestést), Will Smith játéka viszonylag jó és az előbb felemlegetett drámai jelenetek közül néhány működik is pár pillanat erejéig. Na, meg azért Shyamalan feszültségkeltő kézjegyei itt is megtalálhatóak, ezek legalább visszatükrözik, hogy a rendező nem egy elsőfilmes amatőr volt. Sajnos minden más már az ellenkezőjéről árulkodik.

Összességében véve, ez egy unalmas celluloidszemét, gyenge látvánnyal, rossz forgatókönyvvel és egy tehetségtelen fiatal sráccal. Szerencsére azért van néhány jobb pillanata és a játékidő második fele sem olyan unalmas, mint az első, no meg a zene is csodálatos, ezen tényezők miatt egyszer, nagy nehezen végig lehet ülni. 

4,9

4