Slender Man történetével már sokan találkoztak és az évek során egyfajta városi legenda lett belőle. Egy pár évvel ezelőtti szörnyű tragédia is a magas, arc nélküli horroralak nevéhez fűződik. Ez pedig remek alapot biztosított a filmvilágnak, hogy egy újabb ikonikus horroralakra húzzanak fel egy teljes mozit (siker esetén egy teljes horrorfranchise-t).
Ehhez viszont értő embereknek kellett volna kezelésbe venniük Slender Man-t, de nem így történt. A Sony stúdió ugyanis magasról letojt mindent, gondolva, hogy maga a név is már elég lesz ahhoz, hogy bevonzzon sok nézőt és termeljen rengeteg pénzt.
A legszebb az egészben, hogy a stúdió nem is tagadta, hogy a Slender Man: Az ismeretlen rém egy vállalhatatlan sz*r lett, mivel nemrég még be sem akarták mutatni a végeredményt a mozikba, mondván, hogy "ez nem moziba való film, inkább streaming szolgáltatós", ami pedig tudjuk, mit jelent... (khmkhm Cloverfield Paradox khmkhm)
Pedig ebből a sztoriból lehetett volna csinálni egy újabb modern kori klasszikust (lásd A kör), csak hát ahhoz - ahogy már említettem - értő emberek is kellenek. Kezdve egy normális forgatókönyvvel. David Birke azonban inkább összegyűjtötte az összes létező horrorklisét, majd megfűszerezte egy kis netről talált Slender Man-mendemondával, aztán jó pénzért eladta a Sony-nak, kinek emberei elolvasás nélkül egyből lelkesen lecsaptak a könyvre.
A történet annyi, hogy pár gimis lány egy este megnéznek egy Slender Man-t megidéző, felkavaró videót (khmkhm A kör khmkhm), majd szép sorjában mindenkinek látomásai lesznek és az egyiküknek nyoma vész...
Azt kell mondanom, az alapozásnak szánt első 15-20 perc még elég korrekt volt. Nem túl eredeti, de érdekes megközelítés a városi legendának, azonban a már említett eltűnős rész után teljesen összeesett a film.
Ahogy ő is, bár ez a filmből nem derül ki.
Sylvain White rendező is tisztában volt vele, hogy sz*rból nem lehet várat építeni, így fogta és olyan szintű megmosolyogtató agymenéssé tette ezt az egészet, hogy a film felétől mintha a néző maga is beszedett volna egy kis LSD-t és elkezdődött volna a bad trip.
Ugyanis a direktor minden fajta filmes eszközt és effektet bedob a közösbe, hátha a nézőt legalább ezzel ki tudja engesztelni: van itt Guy Ritchie-s aktív kamerakezelés, érthetetlen vágások, felfoghatatlan művészi beállítások, teljesen elborult, nyugalmat megzavaró képek és még sorolhatnám...
Nem, ilyen sincs a filmben...
Ezzel azonban az a baj, hogy egy hatalmas katyvasz lesz a végeredmény, amin inkább röhögünk, mint rettegünk. Ugyanis a feszültség egy apró szikráját sem lehet felfedezni a játékidő alatt, amivel a készítők is teljesen tisztában voltak, így a teljes pofára esés elkerülése érdekében bedobtak pár olcsó, vásári ijesztgetést egy-két jump scare formájában.
De a legnagyobb pofátlanság mégis az, hogy az előzetes tele van olyan jelenettel, ami be sem került a kész filmbe. Ezek szerint durván szétvagdosták a filmet, aminek köszönhetően jó pár karakter egyszerűen eltűnik a filmből és egy-egy utalás formájában sem kapunk választ, hogy velük mi történhetett. (De nyugi, az előzetesben viszont benne van...:)
Ahogy ilyen sincs...
A Slender Man: Az ismeretlen rém azért nem lett az év legrosszabb filmje. Igaz, horrornak elég pocsék, de ha te is élvezni tudod azt a film felétől kezdődő elképesztő LSD-agymenést, akkor legalább jól fogsz szórakozni rajta. Bár, nem ez a fajta szórakoztatás volt a szándék...
