„Ez az álom. Konfliktus, meg kompromisszum és rettentően izgalmas.”
Alapból nagy várakozások övezték Damien Chazelle második egész estés filmjét, köszönhetően annak, hogy a 32 éves rendező tavalyelőtt piszok erős alkotással mutatkozott be rendezőként, mégpedig a 3 Oscar-díjas Whiplashhal (ami nálunk is elnyerte a 2015-ös év legjobb filmjének járó elismerést). A La La Land forgatókönyve már hamarabb megíródott, mint hogy elkészült volna a Miles Teller és J.K. Simmons főszereplésével készült filmje, ám egyik stúdió sem volt nyitott egy musical elkészítésére.
A Whiplash sikere után már szabad volt a pálya és végre elkészíthette Chazelle azt a filmet, amire olyan rég óta vágyott. Az eleinte Miles Teller - Emma Watson főszereplésével elképzelt film, végül Hollywood egyik kedvenc színészpárosára, a Ryan Gosling - Emma Stone-duóra cserélődött, majd több hónapnyi tánc és zongora gyarkolással egybefűzött forgatás után végül bemutatkozott a film és mind a Velencei, mind a Torontói Filmfesztiválon hatalmas volt a siker, valamint már akkor a jövő évi Oscar-gála egyik legnagyobb esélyeseként emlegették.
Sebastian és Mia, két fiatal Los Angelesben, kik kergetik saját álmaikat. Mia híres színésznő szeretne lenni, míg Sebastian egy saját jazzclubbot szeretne üzemeltetni. Álmaik beteljesítése azonban nem megy olyan egyszerű, mint azt ahogy gondolják. Úton-útfélen összefutnak, majd idővel egymásba is szeretnek, ám nem biztos, hogy összeférhet a szerelmük és álmaik megvalósítása...
Aki egy Whiplash szintű intenzív élményt vár a Kaliforniai álomtól, az valószínűleg csalódni fog. Damien Chazelle új filmje inkább egy tisztelgés egy letűnt filmes korszak előtt. Az 50'-es, 60'-as évek musicaljeit méltóképpen megidéző romantikus dramedynek sikerül egyszerre egy múltbeli zenésfilmet, valamint egy mai romantikus mozit megfelelően párosítani.
Mindezt úgy, hogy egyiket sem viszi túlzásban. A pazar, közel 5 perces, vágás nélküli nyitányt követően a film hátralevő részében csupán néhányszor fakadnak dalra a szereplők, de azt mindig olyan stílusosan teszik, hogy az a film után is a nézővel marad. A romantikus szál sem egy elcsépelt, ezerszer látott szerelmi történet, hanem inkább egy sok idézhető momentumot tartalmazó, szellemes dialógusokkal teli, aranyos sztori, ami megmelengeti a nézők szívét.
Ez utóbbihoz tökéletesebb választás nem is lehetett volna a Gosling - Stone-párosnál. Már az Őrült, dilis, szerelem. című romantikus vígjátékban remek párost alkottak, de talán ezzel a filmmel válnak a kedvenc filmes szerelmespárunkká. Minden közös jelenetükben izzik a levegő és végig hitelesek tudnak maradni.
Egy musical sikerességénél sokat számít az elhangzó dalok minősége. A La La Land ezen a téren egy elég színes dalválogatást tudhat magáénak. Az olyan vidám daloktól kezdve, mint például az Another Day of Sun vagy a Someone in the Crowd, egészen olyan lírikus dalokig mint a Mia & Sebastian Theme vagy az instant klasszikus City of Stars.
Ám a sok éljenző kritikák végett, amik már rögtön az év legjobb filmjének kiáltották ki, valami páratlan élményt vártam a filmtől, ami végül nem következett be. Persze, végig mosolyogtam, vagy szomorkodtam a filmen, és teljesen magával ragadott, de nem varázsolt el annyira, mint ahogy azt szerettem volna.
A Kaliforniai álom tényleg egy varázslatos film, ami könnyen magával ragadja a nézőjét és tökéletesen idézi meg a régi időket, ám mégsem történik meg az a fajta katarzis, amit sokan említenek.
8/10
