Volt egyszer egy filmes blog...

Csak Porter: TOP 10 - 2015

2016. január 01. - csak Porter

Ahogy az lenni szokott idén is (immár harmadik alkalommal: TOP 10 - 2013, TOP 10 - 2014) jelentkezek egy év végi filmes összefoglalóval, amikor kiemelésre kerül jó pár olyan alkotás, ami felejthetetlenné tette számomra a 2015-ös évet. Bevallom őszintén, a korábbi évekhez képest most jóval kevesebb filmet láttam, így ha valami hiányosság merülne fel a listámból, akkor az vagy annak tudható be, hogy még nem láttam, vagy annak, hogy egyszerűen nem tetszett. *Ba Dum Tss!*

Bár kevesebb volt a szanálni való film, még így is jó sok percnyi fejtörést okozott, hogy leredukáljam 10-re a listát, de a teljesség kedvéért azért megemlítem azokat a produkciókat is, amik nem fértek már be a legjobb 10-be: 

20. Mentőexpedíció 
19. Hős6os
18. Ex Machina
17. Kingsman - A titkos szolgálat
16. Az útvesztő: Tűzpróba
15. Foxcatcher
14. A kis herceg
13. Bízz a szerelemben
12. Liza, a rókatündér
11. Birdman, avagy (A mellőzés meglepő ereje)

10. Begin Again

Írhatnám azt is, hogy "Szerelemre hangszerelve" és lehet, hogy ezen a címen többen ismerhetik ezt a filmet, de ez egy akkora melléfordítása az eredeti Begin Againnek, hogy az hihetetlen. Mivel ebben a 100 percben nem sok szerelem vagy romantika történik, sokkal inkább egy szakítás utáni újrakezdésről szól, aminek minden egyes percéből csak úgy árad az a fantasztikus feelgood hangulat és hozzá egy olyan pazar filmzenei válogatást kapunk, ami még a film nélkül is remek kikapcsolódás nyújt. 

keira-knightley-in-begin-011.jpg

9. Mission: Impossbile - Titkos nemzet (kritika)

Az 1996-ban indult Mission: Impossible franchise idén bűvölt immár az ötödik részével és a Titkos nemzet olyan szinten beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, mint ahogy anno a Fantom protokoll sajnos azt nem tudta és ezzel az idei év legjobb nyári filmjét szállították Cruiseék. A Mission: Impossible III.-hoz ugyan nem tudott felnőni a szememben, de mondhatni, az új M:I lett a széria a második legerősebb része. Minden megvan benne, ami kell: Tom Cruise, pörgős akciók, méltó ellenfél, jópofa beszólások és ha még ez nem lenne elég, végre kapunk Hunt ügynök mellé egy markáns, ám gyönyörű női karaktert. 

hunt-bike_1.jpg

8. Valami követ (kritika)

Tipikusan az az alkotás, ami akkor éri el a kívánt hatást, ha a néző a megtekintéséhez megadja a módját: elsötétített helyiségben és megfelelően hatásos hangzással. Legfőképp azoknál fog ütni az It Follows, akik imádják a 80-as évek horrorfilmjeit, mivel telis-tele van a korra jellemző megoldásokkal és megjelenítésekkel. Az első perctől kezdve magába szippant David Robert Mitchell alkotása és Richard Vreeland zenéjétől garantáltan álmatlan éjszakáid lesznek. 

article_main_1681.jpg

7. Mad Max: A harag útja (Nikosssz kritikája)

Sok filmes weboldalon, rengeteg kritikusnál (sőt még Nikosssznál is) az első helyen végzett az új Mad Max, ami tényleg fantasztikus és egy újszerű élményt nyújt a nézők számára. Már az a tény is eléggé dicsérendő, hogy a Warner Bros. adott George Millernek 150 millió dollárt, hogy készítsen belőle egy korhatáros filmet, aminek középpontjába egy hatalmas üldözéses ámokfutás áll. (Ez a fajta tökösség a stúdió részéről a dicső 90-es éveket idézi.) A harag útja nem hazudtolta meg saját magát, és ugyanazt az őrült tempót és eszelős hajszát tárja a szemünk elé, amit már az előzetesekben is ígértek, egy-két kisebb megszakítással. Tom Hardy méltó utódja lett Mel Gibson kultikus figurájának. Lehetett volna nálam is dobogós helyezett, ám azért nekem ahhoz kicsivel többet kell, hogy nyújtson egy film az eszméletlen látványnál és a halálos iramnál. (Micsoda filmes utalás!)

mad_max_fury_road_wallpaper_1920x1080_by_sachso74-d8p0lg6.jpg

6. Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni

Hiába volt már tavaly is egy fantasztikus Csillagainkban a hiba, ami majdnem ugyan ezt a témát járta körbe, ha ez a kevésbé újszerű történet egy olyan szuper köntösbe van öltöztetve, mint az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni-ban. A sorozatok világából a filmkészítésbe belecsöppenő Alfonso Gomez-Rejon második rendezése igazi kis költségvetésű (indie) szerethető alkotás, ami csupa jól megírt karakterrel, viszonylag sorozatokból ismert színészek alakításában, egy olyan szívhez szóló történet mesélnek el, aminek minden percét kész öröm nézni. Viszonylag humorosabb és fiatalosabb hangvétele remek szórakozást nyújt, ami néhol olyan játszi könnyűséggel vált át drámába pár perc erejéig, hogy könnyen könnyek szökhetnek a szemünkbe.

o-me-and-earl-and-the-dying-girl-facebook.jpg

5. Agymanók

Rég találkoztam annyira kreatív és fantasztikusan megvalósított animációs filmmel (és filmmel), mint az Agymanók. Már a története is elég ötletes ahhoz, hogy elvarázsolja a nézőt, hát még a megvalósítása. Olyan részletességgel van kitalálva minden apró mozzanat és helyszín, hogy ilyenkor elgondolkozom azon, miért kellett 21 évet várni arra, hogy ilyen remekművet alkosson a Pixar. Sokaknak már régóta favoritként számít a rajzfilmgyártásban a Pixar, ám én csak most jutottam arra a szintre, hogy azt mondhassam, tökéletes élményt szerzett számomra a lámpás cég.

movie-hero_335771203861_chromecast_276986.jpg

4. Star Wars: Az ébredő Erő (kritika)

Kétség kívül az idei és talán már a tavalyi év óta a legjobban várt film volt. Gyermekkorom rajongói élményét akartam újra élni. Újra 12 éves kiskölyök akartam lenni, aki tátott szájjal bámulja a vásznat. Ez J.J. Abrams és csapatának sikerült és ezért mindig is hálás leszek érte. Az persze tagadhatatlan, hogy a film koránt sem tökéletese, ám mint filmélmény: páratlan!

tfa_poster_wide_header.jpg

3. Sicario - A bérgyilkos (kritika)

Denis Villeneuve majdhogynem egy mesterművet alkotott a bűnfilmek között. Az évben kevés olyan film akadt, ami olyannyira a képernyő elé szegezett, hogy néha még levegőt is alig vettem közben. A Sicario egy olyan maradandó "élményt" nyújt a nézőnek, hogy a két órás játékidő után is még vagy fél óráig csak bámulunk magunk elé és próbáljuk feldolgozni az imént látottakat. Talán azért mert már rég mutattak be ennyire valósághűen erőszakot a vásznon és tartottak nyomás alatt két órán keresztül...

f019813d-7a9d-4fbd-8704-debba6495048-2060x1236_1.jpeg

2. Törtetők (kritika)

Ezzel szerintem most nagyon a kisebbséghez tartozom. A legtöbb nézőnek, aki nulla előismeret nélkül ül le elé, az vagy a felénél kikapcsolja vagy végigszenvedi a 100 percet. Ehhez a páratlan élményhez látni kell az azonos címet viselő, HBO-n futott, 8 évados sorozatot és viszonylag otthon kell lenni a Hollywood-i filmgyártásban. Ha ez megvan, egy olyan gyöngyszemben lesz részed, hogy minden percben egy félmosollyal nyugtázod, hogy mennyire fantasztikus filmbuzinak lenni.

hp_fpo_bg_1.jpg

1. Whiplash (kritika)

A nagybetűs FILMÉLMÉNY! Viszonylag nagyobb hype lengte körül a jó pár fesztiválon nagy sikereket és elismeréseket bezsebelő jazz dobosról szóló drámát, így alapból nagy elvárásokkal ültem be elé. Amint elkezdődött a film, már pár perc múlva tudtam, hogy ez az én filmem, ezt nekem találták ki. Lehetett volna belőle egy 10-20 percig tartó fellángolás is, de mégsem ez történt. Ez a film percről percre egyre jobbá válik és egyre mélyebbre és mélyebbre mászott a fejembe, majd a felétől már egyfajta csodálattal bámultam az egészet, hogy aztán az utolsó 20 perctől magas szintű eufóriát kaptam.

brody-whiplash-1200.jpg

A listán szereplő filmeket 2015-ben láttam először, így aszerint kerültek kiválasztásra...

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekesjatekok.blog.hu/api/trackback/id/tr578216736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.